5 élethelyzet, amit a férfiaknak megbocsátunk, de a nőknek vállalhatatlan
Bár egy ideje már változóban van, mit tartunk férfihoz, illetve nőhöz illő viselkedésnek, és ma már furán hatna, ha megítélnénk egy nőt, csak azért, mert kilóg a bokája a szoknyája alól, vagy „férfias” szerepet vállal a karrierjében (egyáltalán van karrierje), még mindig léteznek olyan hétköznapi szituációk, melyekben ugyanazt a viselkedést eltérően ítéljük meg nemek szerint. Persze, ha egy férfi viselkedik „nőiesen”, talán sokkal jobban szemet üt, mégis vannak olyan ritka élethelyzetek, melyeket még mindig inkább megbocsátunk egy férfinek, mint saját magunknak. Mi az, ami egy férfinek még csak-csak belefér, de egy nőnek abszolút a ciki-kategória?
Férfi után füttyögni, túlzottan nyomulni
Ma már egyáltalán nem ritka, ha egy nő kezdeményez, randira hív egy férfit (persze lehet, hogy régebben sem volt az, csak diszkrétebben, a legyezőnk mögül incselkedtünk). De a füttyögés talán mégiscsak túlzás, pedig biztosan akad a világon olyan nő, aki így fejezi ki vonzalmát a másik nem iránt. A másik után fütyülni állítólag erős kisebbrendűségi érzetre vall, és felmérések szerint a férfitársadalom nagy hányada szerint is vérciki „catcalling”-olni, vagyis szexuális tartalmú, obszcén, tolakodó beszólásokkal vegzálni a hölgyeket, amivel mi is mélységesen egyetértünk, de sajnos a mai napig is létező jelenségről van szó. Szerencsére a füttyögő nő egyelőre ritka, mint a fehér holló, mi inkább magunkban motyogjuk el, vagy a barátnőinknek duruzsoljuk a fülébe, mit csinálnák legszívesebben az utcán szembesétáló hímpéldánnyal. A túlzott nyomulást azonban még mindig visszatetszőbbnek érezzük egy nőtől. Ahogy a Szex és New Yorkban Carrie Bradshaw mondta, „ha a férfiak tesznek üres gesztusokat, azt általában romantikusnak tartják, ha a nők tesznek ilyesmit, őket kétségbeesettnek vagy lelki sérültnek hiszik”.
Igénytelen legény-, bocsi, leánylakás
Vannak elképzeléseink arról, mi az, ami ultraciki egy legénylakásban, például plüssállatok az ágyban, anyukával közös képek az éjjeliszekrényen, inspiráló idézetek és megerősítések post-iteken a tükörre ragasztva, stb. Ezek sokkal inkább számítanak vészjelzésnek egy nő számára, mintha egy férfi lakása stílustalan, rendetlen, vagy a tudomány által eddig felderítetlen baktériumtelepek, mini ökoszisztémák kísérleti helye benne. A többhetes, bögrébe száradt, új életformának táptalajt adó kávét, a hűtőből áradó orrfacsaró bűzt, a hajszálakkal teli fürdőt egy nő esetében valahogy kiábrándítóbbnak tartjuk, noha az igénytelenség egyik nemnek sem áll jól.
Ordítva horkolni, horkantva nevetni
Ugyan a két nem közül a férfiak horkolnak többet, mi nők is hajlamosak vagyunk rázendíteni éjjel. Nem, nem ám ártatlanul szuszogva, lányosan szörcsögve, kedvesen horkangatva, hanem úgy istenesen, apai-anyait beleadva, falakat megremegtetve. Mikor pedig reggel szembesítenek minket azzal, „egy picikét horkoltál”, borzasztóan elszégyelljük magunkat, holott ugyanúgy nem tehetünk éjszakai röffengetéseinkről, mint a férfiak. Kutatások szerint emiatt kevésbé is merünk segítséget kérni, még akkor is, ha ez kihat a párkapcsolatunkra, ugyanis a férfiak rosszabbul viselik a horkoló nő ágytársaságát, mint fordítva. Hasonló férfinak elmegy, nőnek ciki kategória a horkantó nevetés is, melyen Sandra Bullock remekül megmutatott a Beépített szépség című filmben. Horkantó nevetés általában akkor fordul elő, amikor hangtalanul, magunkban szeretnénk nevetni, de az adott dolog olyan vicces, hogy a hang egy röfögés formájában tör ki belőlünk. Ha nevetés közben nem az orrunkon keresztül szívjuk be és fújjuk ki a levegőt, kevesebb eséllyel bocsátunk ki magunkból disznószerű hangokat.
Órákat ülni a vécén
Örök rejtély, vajon miért ülnek a férfiak órákat a vécén, de talán ennél is talányosabb, miért tesznek így a nők. Bár mi inkább a mosdót foglaljuk le hosszabb időre, vannak köztünk olyanok, akik férfitársaikhoz hasonlóan szeretnek a végtermékük felett kotlani. A kényes témában egy fórumon nyilatkozó nő úgy vallott, ő nagyon szeret a nagydolog felett ücsörögni, neki egyszerűen legalább negyedóra kell ahhoz, hogy minden kijöjjön. Egy másik nő pedig azzal érvelt, odabent végre nyugalom van, senki sem szól hozzá 30 percig. „Olyankor szoktam gondolkodni és pihenni” – zárta le a témát. Egy bizonyos kor után mindenki tisztában van vele, hogy a nők sem kakilnak rózsaillatú szivárványt, mégis talán jobb hely a relaxációra egy jógaszőnyeg…
Káromkodni, vagy ami rosszabb, szexista vicceket nyomni
Régebben ugyan a férfiak káromkodtak többet, egy kutatás szerint az utóbbi 20 évben a férfiaknál közel felére, nőknél viszont több mint háromszorosára nőtt a káromkodás gyakorisága. Szitkozódni állítólag még egészséges is, hiszen saját bőrödön is tapasztalhattad, mennyi frusztrációtól szabadulsz meg egy-egy obszcén kifejezés kíséretében, mondjuk, mikor bevered valamibe a könyöködet, vagy haragszol valakire. (Egy kísérlet szerint, akik káromkodnak, kétszer annyi ideig tudják a kezüket jeges vízben tartani.) A baj inkább az, amikor a trágár kifejezéseket töltelékszónak használjuk, és a mondat végére nem pontot, hanem egy szitokszót teszünk. Férfi szájából borzalmas, nő szájából egyenesen fülsértő a szituáció-független, öncélú káromkodás. Ugyanez igaz a szexista viccekre is. Bár úgy gondolnánk, ez csak a sérült önérzetű férfiak humorforrása, sajnos sok nő is él vele, vagy legalábbis nevet rajta, ha szeretne elismerést szerezni férfitársaságban.
