Szombati vendég – Szekeres Adrien: Ilyen csendben nem tudok alkotni

„Engem nem inspirál a nagy semmi” – szögezte le szomorkás őszinteséggel. Szekeres Adriennel arról beszélgettünk, hogyan éli meg a színpadnélküliséget a járványveszély miatt bevezetett korlátozások idején.

„Engem nem inspirál a nagy semmi” – szögezte le szomorkás őszinteséggel. Szekeres Adriennel arról beszélgettünk, hogyan éli meg a színpadnélküliséget a járványveszély miatt bevezetett korlátozások idején.

Gyökeresen megváltozott az élet az elmúlt hónapokban, hogy érzi magát ebben az új helyzetben?

Nem fogok kertelni, nem jól. Engem nem inspirál ez a nagy semmi, így nem tudok alkotni, zenét írni. A művészembernek kellenek az impulzusok, a történések, hiszen az „élet” által kap ihletet. A hosszú és nagy csend megöli mindezt.

Mi hiányzik a legjobban?

A pezsgés, az aktív napok, de leginkább a kultúra. Megveszek színház, kulturális események nélkül, amelyek alapesetben a mindennapjaim részei. És természetesen a színpad, a közönség szeretete, ami nélkül egy zenész csak félember.

A férjével együtt a zenére tették fel az éle­tüket, jól sejtem, hogy emiatt másfajta nehézséget is okoz a járványhelyzet?

Jól bizony, lényegében némi jogdíj folyik be, de lassan a nullához közelít a bevételünk. Nincs másik lábunk, Gáborral mindketten zenészek vagyunk, ebből élünk évtizedek óta. A bizonytalanság és a tervezhetetlenség a legrosszabb ebben az egészben.

A saját nehézségei ellenére is adományozott…

Nagyon fontos számomra a zenészeim helyzete, pontosan ezért a május 28-i élőben közvetített Pannónia Filmstúdiós koncertünk összes bevételét köztük osztottuk szét. Szerettünk volna Gáborral ebben a nehéz időszakban is valami munkát teremteni számukra, ami sikerült. Ezúton is köszönöm a közönségnek, a rajongóinknak a segítséget.

Azt mondják, azért mindig akad öröm az ürömben, ön talált?

Persze. Évtizedek óta nem volt hétvégém, ünnepnapom, most mi is megálltunk egy kicsit és lelassulhattunk. Jó is volt. És imádom, hogy tiszta a ház, hogy a családom elé finomakat tehetek az asztalra, hogy mindenkire van időm, de a zene, a közönség nélkül nem kerek az élet, és ez tátongó hiányérzetet okoz.

Ön szerint van abban valami, hogy a járvány lecke az emberiségnek?

Nem igazán, én ennél reálisabban látom a helyzetet. Ez egy vírus, amit ma már óvatosan neveznék járványnak. A rendezvényekkel kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy lehet arany középút, és én hiszek az egyéni felelősségtudatban is.

BorsOnline.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük