Pillangóval üzen az őrangyalunk: valamit rosszul csinálunk

A közbeszéd gyakran keveri, és felváltva használja a lepke és a pillangó elnevezést, pedig hivatalosan a pillangó a lepkék rendjének egyik családja – vagyis minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. A lepkéket a természet nagy „átváltozó, átalakuló művészeinek” is nevezik, mert fejlődésük a pete-lárva/hernyó-báb-imágó/kifejlett rovar folyamatból áll.

A petéből kialakult hernyó bebábozódik, és hogy lepke váljon belőle, minimum 32 fok meleg, és megfelelő páratartalom szükséges. Akkor a gubó szétpattan, és kirepül a lepke. Egy „lepkeöltőnek” tehát négy szakasza van, a kifejlett rovar nagy méretű, látványos és színes. Ám nagyon rövid élet adatott meg nekik: az egyik leghosszabb életű egyed, a citromlepke szerencsés esetben tíz hónapig él.

Végigkíséri a kettőség

A hihetetlen átalakulás, amely során a taszító külsejű, szőrös hernyóból csodálatos pillangó lesz, régóta foglalkoztatja az emberiséget, a mitológiának is közkedvelt eleme lett. A pillangó egyrészt a megújulás szimbóluma, a fejlődés és az átalakulás útját jelképezi. Ám mivel a csodás lény születése egyben a bebábozódott hernyó halálát is jelenti, ezért sokszor az elmúlás, a múlandó szépség és a rövid élet szimbóluma is, vagyis a csúnya és a szép, a születés és a halál kettősségét hordozza. Ez a kettősség jelentkezik akkor is, amikor a jóra és a rosszra is alkalmazzuk a pillangót: a mesék kedves alakjai, a lepkeszárnyú tündérek a női báj és varázserő megtestesítői, ugyanakkor a „feslett életű nőkre” az éjsza­kai pillangó elnevezést használjuk.

A görög mitológiában Hüpnosz álomistent és Thanatoszt, a halál hírvivőjét is gyakran pillangószárnyakkal ábrázol­ják, sőt utóbbi alakja körül pillangók röpködnek, mint a lélek megszemélyesítői. A vallásokban az emberi lélek, az ókori görög hitvilágban a halhatatlan lélek, a psziché jelképei. A mitológia szerint Pszükhé halandóként született, de szerelme, Erosz istennővé emelte. William-Adolphe Bouguereau festményén Pszükhé pillangószárnnyal látható. A keresztény kultúrában a pillangó sokszor a világi dicsőség, a hiúság múlékonyságának jelképe, a rovar vonzódása a fényhez és a tűzhöz pedig a megtisztulás iránt vágyakozó lélek halhatatlanságát szimbolizálja.

Tetoválásként nagyon árulkodó

Sok nő hord lepke alakú ékszert pusztán a szép forma miatt, és egyre gyakoribbak az ilyen tetoválások. A tetoválások alapja a spiritualitás, és jelentősége van annak, mely testrészre varratja fel valaki, illetve a színeknek is. A hit szerint a lapockán elhelyezkedő álmodozót takar, a mellkason lévő a feltétlen szeretetet jelenti. A derékra tetovált pillangó a stabilitást, az önfenntartást, a fizikai egészséget, a bizalmat és a jólétet. A kék színű a megfoghatatlanság jelképe, az illetőnek úgy szárnyal a fantáziája, mint a pillangó. A fehér a tisztaságot, az érzékenységet, a jóindulatot, a rendszeretetet jelzi. A fekete a titokzatosságot, érdekességet, izgalmat és kreativitást.

Elhunyt szeretteink szimbóluma

A totemállatként használt pillangó segít elengedni a negatív érzéseket és a múltat, a sérelmek megbocsátására, felejtésre ösztönöz. Mivel ritkán fordul elő, hogy egy pillangó az ember kezére vagy a fejére száll, ezért egyesek szerint ez is egy jel, üzenet, figyelmeztetés. Sokan hisznek abban, hogy ha többször is pillangó repül el melletted, az őrangyalod üzen vele: figyelj oda a világ történéseire, valamit rosszul csinálsz, változtass az életeden! Mások szerint az elhunyt szeretteink térnek vissza a vállunkon megpihenő, ilyen módon minket megérintő pillangó formájában.