Tech-történelem: ma 25 éves a Windows 95!

Míg nemrég még a Windows 3.0 30 éves évfordulójára emlékeztünk, ma egy másik jeles dátumot ünneplünk. Negyedszázados a Windows 95, ami kinézetében és tudásában is átugrott egy másik korba az előző kiadások után. Ebben a verzióban jelent meg egy csomó olyan funkció, amely majdnem változatlanul, vagy óvatos aktualizálásokkal még ma is velünk van, de persze jó néhány eleme már idejétmúltnak számít. Emlékezzünk arra, hogyan csodálkozott rá a világ a Start menüre és a Plug & Play-re!

Összevont rendszerek

A Microsoft 1995-ben már jó ideje ismert volt a Windowsról, azonban direkt nem írjuk úgy, hogy a Windows operációs rendszerről. Az ugyanis nagyon szigorúan véve egész odáig az MS-DOS volt a vállalatnál, míg a különféle Windows kiadások csak egy extra felhasználói felületként működtek a szöveges alapú rendszer „hátán”. A Windows 95 azonban fogta, és eltüntette a korábbi alapokat, pontosabban beolvasztotta önmagába (hiszen a DOS alapjaira épülő kezelőfelület azóta is létezik és előhívható a Windows 10-es gépeken, többek között a Parancssor formájában). De ettől még iszonyú nagy dolognak számított, hogy már nem egy villogó szöveges kurzor fogadott minket a gép indulásakor, hanem egy komplett grafikus rendszer egérrel, ikonokról indítható szoftverekkel, és egy csomó egyéb felhasználói szintű kényelmi megoldással.

Alapvetően az újdonságnak nagy szerepe volt abban, hogy az otthoni és vállalati számítástechnika megint szintet lépjen az elterjedés és népszerűség terén, hiszen így már jóval könnyebb volt az egész „kocka-világtól” idegenkedőknek is megmutatni, hogy nem kell félni ettől az egésztől és semmilyen extra képességre nincs szükség egy gép használatához. Megnyomjuk a gombot, a gép felpörög, aztán egyszer csak ott egy felület, ahol az egeret rávisszük a szövegszerkesztő, táblázatkezelő, vagy bármilyen egyéb felhasználói szoftver ikonjára, dupla katt, és már használhatjuk is, nem kell semmilyen cd progra~1word jellegű furcsaságokkal bíbelődni.

Marketingháború, avagy így lesz egy operációs rendszer szexi

Az új rendszert kifejezetten sokáig fejlesztette a Microsoft, már 1992 márciusában elkezdődött a tervezése, tehát még a Windows 3.1 megjelenése előtt. Ekkoriban startolt az IBM OS/2 2.0 verziója, amely elgondolkodtatta a Microsoft mérnökeit azon, hogy jóval mélyebben kellene a grafikus felületet beépíteni a gépekbe annál, ahogy eddig tették, konkrétan a PC-k alapvető kezelőfelületévé kellene változtatni a Windows-t. A Chicago kódnevű fejlesztés lényege tehát az volt, hogy az addigi Windows verziókat úgy tervezzék át, hogy a gép teljes üzemeltetését meg lehessen belőle oldani mindenféle DOS machinálás nélkül, beleértve a teljes konfigurálást, külső eszközök csatolását és így tovább.

A reklámkampányt már jóval a megjelenés előtt elindították, egyrészt az újságírók és bennfentesek számára egy előnézeti verziót adtak ki, amelyet egészen 1995 novemberéig tesztelhettek, beleértve a rendszerrel együtt megjelenő Microsoft Network (MSN) szolgáltatásait is. Emellett egy csomó tévéreklám és újsághirdetés sulykolta az agyakba az új rendszer könnyedségét, közérthetőségét és multifunkciós megközelítését. A kiadáskor pedig még az akkor népszerűsége csúcsán járó Jóbarátok sorozat sztárjaival is leforgattak egy reklámfilm-sorozatot, amelynek lényege az volt, hogy még ezek a fiúk-lányok is, akik pont olyanok, mint mi mindannyian, simán és boldogan tudnak kezelni egy Windows 95-öt futtató gépet.

Nem is csoda, hogy a Windows 95 kereskedelmi sikere már a nulladik naptól érezhető volt – még egy csomóan úgy is megvették, hogy nem volt saját személyi számítógépük, mert a kampány azt sugallta, hogy a Windows-zal mindent könnyen meg lehet oldani, és sokan azt már nem értették, hogy azért ehhez egy számítógép sem árt…

Újdonságok hegyekben

Az új rendszer természetesen már nem csak annyiban nyújtott újat, hogy más látvány fogadta a felhasználókat bekapcsolás után. Tonnányi újdonság segítette azt, hogy könnyebb és sokrétűbb legyen egy PC használata, például végre adhattunk 8 karakternél is hosszabb neveket a fájloknak, kezelhettünk 32-bites TCP/IP kapcsolatokat, telefonos hálózatokat. Szintén a könnyedséget szolgálta a Plug&Play megjelenése, amelyben a kompatibilis kiegészítőket és alkatrészeket elég volt csak csatlakoztatni a géphez és nem volt szükség semmilyen meghajtó vagy kezelőszoftver manuális telepítésére, de még arra sem, hogy egy listából kiválogassuk, mit is szeretnénk felismertetni. Ez manapság már egyértelmű, de akkor maga volt a csoda (még, ha nem is működött mindennel tökéletesen, ezért is ragasztották rá a Plug&Pray, azaz csatlakoztasd, aztán imádkozz nevet).

Hatalmas előrelépés volt a valódi multitasking támogatása, amelyet egyszerű Alt-Tab nyomogatással vagy a szintén új Tálca gombjaival kezelhettünk. Maga a Start menü is egy óriási könnyítés volt, hiszen egyszerűen és strukturáltan érhettük el a telepített alkalmazásokat – persze ez nem gátolta meg a káosz-párti felhasználókat abban, hogy a teljes munkaasztalt telebigyesszék ikonokkal és shortcutokkal. Az olyan egyszerű megoldások, mint a My Computer alá rendezett fájlkezelő, a Lomtár, a Vezérlőpult, a Dokumentumok parancsikon, vagy a Hálózat ikon szintén abban segítettek, hogy mindenféle előképzettség nélkül elérjük a rendszer legfontosabb elemeit.

A motorháztető alatt is voltak fejlesztések bőven, például a flexibilisebb FAT32 fájlrendszer, a főként játékok által alkalmazott DirectX, az USB támogatása, a lemezmeghajtók UltraDMA módja és még egy tonna egyéb újítás.

A Windows 95 önmagában nemvolt „fejnehéz” rendszer, a megjelenésekor már nem túl kurrensnek számító Intel 80386DX processzorral szerelt gépeken is futott, 4MB rendszermemória és 50-55MB tárhely mellett. A RAM használatát a virtuális memória alkalmazásával turbózta fel, így ha az alkalmazások túlfutottak a normál memória keretein, a háttértár elkülönített területére kezdett dolgozni a gép (persze megfelelő kerregés és lassulás mellett).

Folyamatos puffadás

A Windows 95 első kiadása még nem tartalmazott internet-böngészőt, az Internet Explorert csak későbbi verziókhoz csapták hozzá, ahogy eredetileg a TCP/IP protokollt is külön lehetett telepíteni. Egyes funkciókat pedig a Plus! nevű kiegészítő csomaggal lehetett a rendszerhez adni, de ez későbbi kiadásokban már a rendszer része lett.

Később aztán a Windows 95 első szervizcsomagjában több más eszköz mellett az Internet Explorer is alapvetővé vált a rendszerben, később ez vezetett a tech-világ első nagy antitröszt-peréhez, amelynek végén a Microsoftot kötelezték egy böngészőválasztó menü megjelenítésére a rendszer első indításakor – de ez már egy jóval későbbi történet. A Windows 95 mindenesetre iszonyatosan jól nyitott a kasszáknál, négy nap alatt érte el az egymillió eladott darabszámot, ami az akkori PC-állomány ismeretében hihetetlen mennyiségnek számított. 1998 végére már saját beolvasztott elődjét, az MS-DOS-t is legyőzve a legnépszerűbb operációs rendszer lett 57,4 százalékos részesedéssel.

A rendszer sikerét az is garantálta, hogy egyrészt nagyon sok fejlesztőt sikerült meggyőzni a natívan Windows 95-re írt szoftverek készítéséről, tehát egy idő után a felhasználók azt látták, hogy ha szeretnének egy nekik tetsző programot futtatni, ahhoz bizony Windows 95 kell, máskülönben egyáltalán nem, vagy csak komoly korlátozásokkal tudják használni. Ugyanígy a hálózati szolgáltatások, valamint a könnyen elérhető felügyeleti és üzemeltetési megoldások miatt a céges gépeken is egyre népszerűbb lett a rendszer, amelyet ráadásul nagyon könnyű volt beoktatni és megszerettetni a korábbi, jóval bonyolultabbnak látszó felületekhez képest.

A Windows 95 utóélete

A rendszer következő változata a Windows 98 lett, amely szintén viszonylag népszerűnek számított, bár az elődjéhez hasonló „őrületet” nem indított el. A Windows 95 hivatalos támogatásának 2001. december 31-én szakadt vége, de néhol még mindig felbukkan legnagyobb csodálatunkra. Sokkal tovább élnek azonban az itt bevezetett újdonságok: a rendszer dizájnnyelve például sok ráncfelvarráson esett át és egy kis ideig igyekezték is kiirtani a Windows 8 csempés megközelítése idején, az istenadta nép azonban visszakövetelte. Így lényegében 1995 óta Start menüt nyomogatunk, Tálcán kezeljük az épp futó programokat, Alt-Tabbal váltunk a szimultán futó alkalmazások között, Lomtárba dobáljuk a törölni kívánt elemeket, és úgy kattintunk duplán az ikonokra, mintha mindig is erre állt volna rá a mutatóujjunk. Még az alternatív rendszerek is sokat merítettek a Windows 95 kezelőfelületéből és megoldásaiból, a legtöbb mai Linux disztribúció még mindig sokkal bonyolultabb kinézettel működne, ha nem lett volna a Microsoft rendszere.

Szóval, bár önmagában már rég alulról szagolja a digitális ibolyát, a Windows 95 szelleme folyamatosan velünk él, épp ezért még azok is nyugodtan kívánhatnak neki boldog 25. születésnapot, akik valamilyen más rendszer mellett tették le a voksukat. A végére pedig itt hagyjuk ezt az egykori burkolt reklámot, ami azóta mémmé nemesült: