Beköszönt az öröm – Thury Gábor jegyzete
Emlékszem, Nikolics Nemanja, a Chicago Fire csatára 2018 nyarán átvehette az ESPN akkor negyedszázada alapított ESPYS-díját, amelyet a tengerentúlon a sportolói Oscarnak neveznek. Az ő kategóriájában az észak-amerikai labdarúgó-bajnokság (MLS) legjobbjának járt az elismerés a szurkolók szavazatai alapján. Niko akkor már háromszoros magyar, valamint lengyel és amerikai gólkirályként nem volt válogatott, mert Georges Leekens érkezésével lemondta a lehetőséget. Ne tagadjuk, noha Bernd Storck 2016-ban kivitte a franciaországi Eb-re, a gólérzékeny csatár több játékpercet remélt. Arra, hogy a jelenleg ismét fehérvári játékos karrierje és a válogatottbeli szereplés az általa vártnál kevesebbszer találkozott, számos magyarázat született. Leekensnél és eleinte Marco Rossinál is sokat nyomott a latban, hogy a támadónak Chicagóból hazatérni, akklimatizálódni, majd visszailleszkedni az amerikai környezetbe rengeteg időt igényel – úgy, hogy játéka nem volt garantálva. Lehet erre azt mondani, hogy a válogatottság ne legyen garancia kérdése, de valljuk be, az adott körülmények között Niko logikus döntést hozott.
Akárcsak nemrégiben. A közelmúltban megváltozott a helyzet, amelynek folyományaként a zentai születésű csatár – illetve a Legiánál korábban őt edző orosz kapitány, Sztanyiszlav Csercseszov szerint nem csatár, hanem gólszerző – az oroszok elleni mérkőzésen pazar támadást követően megszerezte csapatunk második gólját. A legjobbak közé szeptemberben visszatérő gólzsák eddig egyetlen (!) válogatott meccsét kivéve nem volt végig a pályán. Vagy be-, vagy lecserélték, ennek tükrében a 29/6-os válogatottság/gól mutató nem is olyan rossz. Az oroszok elleni 3–2-es vereség után az M4 riportere a gólját is dicsérve kérdezte a csaknem két és fél év kihagyás után örömmel visszatérő Nikolicsot, aki elmondta, a Marco Rossival folytatott márciusi beszélgetést követően nincs akadálya, hogy a legjobbak közé jöjjön. Riporteri kérdésre elhangzott, természetesen nem kért – nem is kérhetett – garanciát, hogy ezentúl kezdőként lép pályára, de érződött rajta, elszántan tért vissza.
Lehet azon vitatkozni, hogy a most 32 éves futballista stílusa nem illett korábban a válogatott rendszerébe, vagy a szisztéma hozzá, de már teljesen felesleges: a jelenlegi magyar együttes felvállalja a támadójátékot.
Azért a kapitány helyében kipróbálnám kezdőként is. Egy kísérletet csak megér!
NemzetiSport.hu