Csak turiban vásárol Cameron Diaz magyar hangja: Für Anikót bosszantják a luxusholmik

Több mint húszéves ruhadarabok is lógnak Für Anikó szekrényében, amiket egykor használt ruhaboltokban, second hand üzletekben vásárolt. A népszerű színésznő nem most kezdte a turkálók felkutatását, jó ideje tudatosan ezekben az üzletekben vadászik egy-egy szuper holmira.

– Kerülöm a bevásárlóközpon­to­kat. Rettenetesen elszívják az energiámat, és olyan mesterien manipulálják az embereket, hogy szá­mom­ra ez nagyon bosszantó – kezdi a Borsnak Ca­me­­ron Di­az magyar hangja, aki szerint minden ru­ha csu­pán „rongy”, amíg meg nem töltjük a személyiségünkkel.

– Szeretek egyedien öltözködni, és ezt a lehető legkevesebb pénzből kihozni. A ruhát viselni kell, hiába veszünk fel egy drága darabot, ha nem tudjuk kellőképpen hordani. Tízéves koromtól magam is textilekkel, divattal akartam foglalkozni. A ruházkodás azóta fontos, amióta világ a világ – taglalja Anikó, majd hozzáteszi: a márkás holmi manapság is státuszszimbólum, de talán nincs akkora szerepe, mint régen.

– Vételárat illetően persze vannak különbségek, első ránézésre nem lehet megmondani, kin milyen márkájú ruha van. Kivéve persze, ha azt hatalmas felirattal hirdeti magán valaki – teszi hozzá a színésznő, akit olyannyira bosszantanak az értelmetlenül drága ruhadarabok, hogy egykoron az olasz udvarlójától kapott félmillió forintos táskáját is azonnal továbbajándékozta.

 

 

– Nekem a ruha, a cipő, a táska csak tárgy, igaz, nagyon fontos tárgy, de akkor is csak tárgy, és mint ilyet, ezt sem lehet sírba vinni. Azon kívül, hogy a múzeumokban gyönyörködhetünk bennük, az elhunyt szempontjából nem sok értelmük van. Ettől függetlenül persze vannak nagyszerű tervezők, köztük barátaim is, akik munkáját csodálom, és a tőlük kapott darabokat nagy becsben tartom, de magamtól biztosan nem vásárolnék ilyen drága holmikat – folytatja Anikó.

Manapság dúl a márkaőrület, de azt hiszem, valaki minél többet foglalkozik a külsejével, annál nagyobb űr tátong odabenn. És most természetesen nem a kötelező jól ápoltságról beszélek – taglalja a szinkronszínésznő, aki olykor provokálni is szeret az olcsó ruhadarabjaival.

– Ha esetleg olyan társaságba keveredem, és megkérdezik, honnan van a ruhám, rögtön rávágom, hogy turkálóból, és aztán örömmel fürkészem az arcokat, hogy mi is a reakció. Ezt afféle „nevelési szándékkal teszem” – mondja nevetve Anikó, majd zárásképp hozzáteszi: szerinte a külsőségek mindenhatóságának korát éljük.

– Sokszor eszembe jut Szűcs Krisztián (a Heaven Street Seven zenekar énekese, dalszerzője – a szerk.) egyik dalának szövege: Hiába tekered a külső hangerőt, sosem nyomod el a belülről jövőt! Valahogy így vagyok én is a divattal és az öltözködéssel. Inkább a belső hangra koncentrálok!