5 jele annak, hogy te sem leszel már fiatalabb

Nagyon szomorú vagyok, mert egyre több szuperképességemrõl derül ki, hogy nem tart örökké, ezzel fordított arányban pedig egyre több olyan változást fedezek fel magamon, amelyek bizony már az öregedés elsõ, aprócska jelei.

Íme 5 dolog, ami biztosan arra utal, hogy bizony egyszer én is összemegyek(és ennél is kisebb leszek),megõszülök (azt mondjuk már várom, komolyan),és el fogom felejteni a saját nevemet is (amire egyébként már most sem mindig emlékszem). 

1. Nem tudok sokáig aludni

Mikor még otthon laktam, mindenféle erõfeszítés nélkül képes voltam délig aludni egy átlagos szombati napon. Anyámék a pizsigatyám száránál fogva húztak le az emeletrõl az étkezõ asztalig, hogy amíg eszem, valahogy nyissam ki a szememet is. Ehhez képest most 7 és 8 között már magamtól felébredek – akkor is, ha nem kell. Ha rendesen odateszem magam, és mondjuk hajnal 2-ig ébren vagyok, akkor talán fél 9-ig is képes vagyok aludni.

2. Fogselyem és ránctalanító

„Jó persze, majd ha már öreg leszek, akkor fogom pacsmagolni az arcom, meg húzogatni azt a szart a fogaim között” – gondoltam régebben. Kinek van erre ideje? Meg különben is, mi értelme ezeknek?

Ehhez képest a 30. évem küszöbén már messzirõl meg tudom különböztetni a szemkörnyékre való krémet, a nappali és éjszakai arckrémet, valamint a homlok ránc elleni szérumot, levendula olajjal. Arról nem is beszélve, hogy az esti rutinom utolsó momentuma már nem az, hogy bekapok egy kanál nutellát, aztán fogmosás és alvás, hanem nutella helyett fogmosás, fogselymezés, szájvizezés és alvás. Nem mindegy…

3. Egy lopott óra a barátaimmal

Fiatalabb koromban minden estém azzal telt, hogy 2-3-4 órát telefonáltam a barátaimmal, közben körmöt lakkoztam, boroztam – vagy csak feküdtem a nappali közepén, mint egy révbe ért tengeri csillag. Napjainkban pedig már hét elején le kell egyeztetni, hogy kinek mi a programja egyes napokon, mert így van rá egyedül esély, hogy legalább 1-2 órát tudjunk beszélni 7 nap alatt.

4. Nem vagyok kövér, de félek, hogy az leszek

Mint azt fentebb említettem, régebben a nutella hatalmas kedvencem volt. Akárhányszor elsétáltam mellette a konyhában, gyorsan betuszkoltam a számba egy hegyomlásnyi mennyiséget. Meg úgy általában, nem sokat problémáztam azon, hogy mit eszem, ami éppen szembejött, az tök jó volt. Szendvicsek, péksütik, tészták, sült krumpli – és rengeteg édesség.

Most viszont szinte teljesen leszoktam az édességekrõl, és az az érdekes benne, hogy nem szándékosan. Egyszerûen csak nem jut eszembe venni, emiatt pedig nincs itthon soha, így pedig nem is eszem.

Az viszont már nagyon is tudatos döntés volt, hogy számûztem a kenyeret és a tésztát a napi étrendembõl. Ez persze nem azt jelenti, hogy magában eszem a lecsót, vagy soha nem eszem egy jó spagettit, hanem azt, hogy ilyeneket havonta maximum 1-1 alkalommal engedek meg. Ugyanis most már elhiszem, hogy 30 felett másképp mennek a dolgok, és szeretnék továbbra is 50 kiló maradni.

5. Egy jó alvásért a fél vesémet odaadnám

Régen teljesen mindegy volt, mennyit alszom. Akkor is pörögtem, ha ki voltam pihenve és akkor is, ha nem. Ez persze ránézésre most is így van, mert gyakorlatilag nem lehet lelõni, folyton valamit ügyködök, agyalok, intézek, tervezek. De én belül érzem, mennyivel nehezebben mennek a dolgok, ha elõzõ este rosszul – vagy keveset – aludtam.

Olyan, mintha bebugyolálnák az agyamat egy szürke, fátyolos kendõvel, és minden egyes gondolatnak ezen kéne átverekednie magát ahhoz, hogy eljusson az egyik idegsejttõl a másikhoz. Ha nem alszom, nyûgös vagyok, veszekedek mindenkivel és zúg a fejem egész álló nap. Régen sosem aludtam, és mégis jobb fej voltam. Hogy is van ez?

Nyitókép: Shutterstock