Csak a Kreml vizionálja Erdély visszacsatolását

Bár a Nemzeti Összetartozás Éve és a trianoni békeszerződésről szóló 2020-as megemlékezések a Kárpát-medencében botrányok nélkül lezajlottak, a Kreml folyamatos dezinformációs kampányokkal igyekszik a revizionizmust az Európai Unió és a NATO-tagállamok elleni fegyverként felhasználni.

A Krím-félsziget 2014-es annexiója és a kelet-ukrajnai háború „befagyása” óta Oroszország háborús agressziója látszólag elért egy határhoz, főként az Egyesült Államok és az Európai Unió szankcióinak következtében. A háborús hadműveletek lanyhulni látszanak Kelet-Ukrajnában, a felek magatartását és a háborús atrocitásokat többé-kevésbé szabályozta a kelet-ukrán „szakadár” köztársaságok, Ukrajna és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet képviselői között állandó egyeztetési fórumot létesítő Minszki Egyezmény, illetve az Emmanuel Macron, Angela Merkel, Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök részvételével megvalósuló „normandiai négyek” tárgyalássorozat.

A konfliktus befagyása nemcsak a hadszíntérre jellemző, hanem a szankciókat fenntartó nyugati hatalmak és Oroszország közötti politikai kötélhúzásra is. Egyrészt a szankciók feloldásának minimumfeltétele Oroszország katonai visszavonulása lenne a kelet-ukrán területekről, másrészt viszont a Kreml a Krím-félsziget annexióját visszavonhatatlannak tartja. Ukrajna viszont a keleti „szakadár köztársaságoknak” nagyobb autonómiát biztosító föderalizációt – okkal tartva a további orosz beavatkozástól – nem hajlandó meglépni.

Mivel a jelenlegi status quo senkinek sem kedvező, ráadásul a gazdasági szankciók és a COVID-krízis miatt Putyin elnök politikai támogatottsága is mélyponton van, a Kreml a háttérben folyamatosan igyekszik a „fagyott konfliktus” és a szankciók politikai árát emelni az EU- és NATO-tagjelölt ország számára.

A Political Capital kutatása alapján is látható, hogy Moszkva dezinformációs kampányokkal igyekszik erősíteni a kelet-közép-európai, elsősorban történeti revizionizmust, amely egyszerre destabilizálja az Oroszország elleni nemzetközi összefogást, illetve Ukrajnát. Rácz András, a kutatás során megszólaltatott geopolitikai szakértő szerint:

Az oroszok nagyon pontosan értik, hogy az etnikai feszültségeket hogyan lehet felhasználni, és mivel Közép-Európa ilyen feszültségekkel terhes régió, ezért tudják ezeket használni. A második világháborúban is folytattak ilyen műveleteket.

Ebben az erőfeszítésében pedig készséges segítőkre talál a kelet-európai szélsőjobboldali és paramilitáris mozgalmakban, hiszen ezek a szervezetek az orosz revizionizmust már a Krím 2014-es elfoglalásakor „történeti esélyként” értelmezték, amely módot adhat az európai határok ismételt átrajzolására.

Az összehasonlító médiakutatásunk összesen 19 olyan revizionista narratívát talált, amelyek vagy a helyi oroszbarát szélsőséges médiában jelentek meg, vagy korábban is léteztek szélsőjobboldali követelésként, és most a Kreml saját dezinformációs céljaira használja fel azokat. Magyarországon három ilyen revizionista narratíva volt azonosítható a reprezentatív cikk-minta alapján, amelyek a trianoni területek visszacsatolását, meghatározott történelmi országrészek elszakadását vagy a krími annexiót propagálták.

Ezek közé tartozik például az a hamis feltételezés, hogy az amerikai és az orosz elnök egy titkos megállapodás részeként Erdélyt Magyarországhoz, Koszovót pedig Szerbiához fogja ismét csatolni – a narratíva a Titkok Szigete, a Justice for Hungary és más oroszbarát konteó-oldalakon 2018-ban, 2019-ben és idén is megjelent, összesen 85 ezer közösségi médiás interakciót generálva. A szlovák szélsőjobboldali körökben pedig az a narratíva terjed, hogy Kárpátalja függetlenedhet Ukrajnától, esetleg ismét Magyarországhoz csatlakozhat. Revizionista eszmék még az orosz beavatkozásokkal és propagandával szemben rendkívül ellenálló lengyel társadalomban is megfigyelhetők. Itt lengyel szélsőjobboldali portálokon keresztül a Kreml közvetetten a Lviv régió revízióját célzó narratívákat terjeszti, amelyek az 1918–1919-ben zajló lengyel-orosz háború határainak revízióját jelentené, melynek eredményeként Kelet-Galícia és Lviv városa a Második Lengyel Köztársaság részét képezte 1918 és 1939 között.

Magyarországon természetesen a Trianonhoz kapcsolódó revizionista követeléseket erősítik az oroszbarát magyar oldalak és a Kreml dezinformációs kampányai. Ezekre szolgáltatott példát az uzvölgyi katonatemetőről kirobbant 2019-es diplomáciai botrány médiavisszhangja, vagy a kárpátaljai magyar kisebbség irodájának felgyújtását eredményező úgynevezett orosz „aktív művelet” 2018-ban.

Utóbbi esetben ugyan a magyar diplomácia az ukrán szélsőségeseket vádolta a cselekmény elkövetésével, az ukrán és a lengyel titkosszolgálatok kiderítették, hogy valójában egy orosz „aktív művelet” eredménye volt az akció, amit lengyel szélsőjobboldali figurák hajtottak végre az orosz titkosszolgálat megbízásából. A művelet tipikus „eszkalációs logikát” követett, hiszen célja az ukrán–magyar kisebbség nyelvhasználati jogairól egyébként is zajló ellentét további kiélezése, Ukrajna kisebbségellenes politikájának „leleplezése” volt.  Az akcióra ezután az orosz állam által irányított Russia Today és a Sputnik felületein zajló nemzetközi dezinformációs kampány épült, amely a Krím annexióját az „ukrán szélsőségesek”, valójában Oroszország által fizetett provokátorok gyújtogatásával legitimálta, miközben bírálta a „kisebbségi jogokat” tiszteletben nem tartó Ukrajnát.

Így kutatták a revizionista narratívákat

A Political Capital és partnerei hat országban vizsgálták az Oroszországhoz köthető revizionista narratívák jelenlétét és terjedését Kelet-Közép-Európában. A revizionista kommunikációt országspecifikus témákon keresztül tárták fel a kutatók, így Magyarországon és Romániában az első világháborús megemlékezések (Nemzeti Összetartozás Éve, Románia Egyesülésének 100. évfordulója), Lengyelországban az 1918-1919-es lengyel-ukrán háború öröksége, Szerbiában Koszovó státusza, Ukrajnában és Szlovákiában pedig a kelet-ukrajnai „orosz szeparatizmus” és revizionizmus került a fókuszba. A kutatás újszerű metodológiája a hagyományos szövegelemzést kombinálta a revizionista üzenetekből vett reprezentatív mintavétellel, hálózatelemzéssel és az elemzett szövegek statisztikai jellemzőin alapuló közösségi médiás interakció- és úgynevezett topik-elemzéssel.

Hasonlóképpen a kétoldalú magyar-román diplomáciai viszonyt célozta a magyar és román oroszbarát orgánumok dezinformációs kampánya az uzvölgyi katonatemető használatát övező nemzetközi botrány során. A magyar és a német hadisíroknak otthont adó romániai temető bővítése vitát robbantott ki a román és a magyar diplomácia között, amit az oroszbarát médiumok tovább éleztek. A Moszkvatér honlap a „nagypolitikai guruk” által előidézett „etnikai villongástól” és lincseléstől óvott, a Kuruc.info a román-magyar katonai (NATO) együttműködés felfüggesztésére szólított fel, a románokat „bocskoros oláhoknak” nevezve. A dezinformációs kampány csúcsaként az összeesküvés-elméleti Titok Szigete a „jogtalanul elvett területek és a magyar lakosság vegzálása” miatt háborús konfliktust vizionált Magyarország és Románia között, miközben visszautalt a magyar konteós oldalakon gyorsan terjedő hírre „Erdély visszacsatolásáról” a Krím-félsziget mintájára.

Ezek a dezinformációs orgánumok hálózatba szerveződve azonban nem csak Magyarországon aktívak, hanem szélsőjobboldali és oroszbarát weboldalak széles körében terjesztik a revizionista eszméiket és üzeneteiket. Ahogyan például ezen, a szlovák, a revizionista cikkek hiperlinkjeiből képzett, hálózat alapján megállapítható: a revizionista narratívákat helyi oroszbarát oldalak és a Kreml által közvetlenül finanszírozott és fenntartott médiumok (pravda.ru, cz.sputniknews.com, tass.ru) töltik meg új élettel.

Az ilyen és ehhez hasonló lengyel, ukrán vagy szerb revizionista hálózatok közvetlen fenyegetést jelentenek a térség országaira nézve, hiszen területi követeléseket, múltbeli-történeti sérelmeket elsősorban a szélsőjobboldali/paramilitáris mozgalmak képviselik térségünkben. Őket pedig a Kreml időről időre aktívan felhasználja titkosszolgálati műveleteiben vagy médiakampányaiban, hogy egymásnak ugrassza Ukrajnát és szomszédait vagy a NATO tagországait, ahogyan azt az uzvölgyi és kárpátaljai incidensek bizonyítják. Ezért a magyar kormánynak és nemzetbiztonsági szervezeteknek folyamatosan figyelemmel kell kísérniük a Nemzeti Összetartozás Éve után is az orosz dezinformációs műveleteket, mivel magyarországi oroszbarát szereplők vagy orosz(barát) médiumok revizionista retorikával igyekeznek szítani a feszültséget Magyarország és szomszédai között.

A cikk az Open Information Partnership által támogatott „Revealing Russian disinformation networks and active measures fuelling secessionism and border revisionism in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A projekt tanulmányai itt érhetők el.

A cikket Győri Lóránt írta.

24.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük