„Több ez a műsor annál, mint hogy veszekszünk, ölelkezünk, újra veszekszünk”

Folytatódik kulissza-sorozatunk: legutóbb egy titkos műhelyben nézhettük meg, hogyan készül Tóth Andi műfülcimpája, most pedig egy olyan helyszínen tölthettünk el pár órát, ahova ritkán engednek médiamunkásokat: körbejárhattuk a Való Világ Villát. Mindeközben megpróbáltunk az összes olyan titkos részletre rákérdezni, amikkel kapcsolatban a valóságshow-fanatikusok (vagy akár a műfajt szívből utálók) általában hajlamosak összeesküvés-elméleteket gyártani:

tényleg a produkció irányítja a játékosokat? Befolyásolják valahogy a szavazást?

Parajdi Szabolcs főgyártásvezető vezetett minket körbe, de tőle nem mertünk ilyen durvákat kérdezni, a tartalomért felelős kulcsemberhez ugyanis – mint a legnehezebb pályához egy videójátékban – csak a legvégén jutottunk el. Menet közben pedig a legkülönbözőbb titulusú producereket kérdezhettük, amiről csak akartuk. (Amúgy nagyjából 150 fős stáb dolgozik a produkción, ebbe a stúdiók munkatársaitól az orvosi ügyeletig mindenki beletartozik, közülük napi rendszerességgel – amikor épp nincs élő adás – 70-80 ember vesz részt a munkálatokban.)

Először a vezérlőbe megyünk, ami – ahogy a neve is mondja – egy irányítóközpont, ahol a nap 24 órájában tucatnyi ember követi a kamerákból bejövő képeket, azaz a Villában zajló eseményeket. Szó szerint 0-24-ben dolgoznak: akkor is szükség van ügyeletre, amikor a villalakók alszanak, mivel „soha sem lehet tudni, mi történik”.

Két rendező figyeli a képernyőkön látható két fő streamen (csatornán), hogy mi történik a Villa fontos pontjain, és van még egy kulcsfigura: a line-producer, aki a történetért felel. Ő mondja meg a rendezőknek, hogy mely történésekre koncentráljanak. Mögöttük scripterek logolják a történéseket, ami magyar nyelven a következőt jelenti: két ember írja, hogy a fontosabb események pontosan mikor történnek – ez azért lényeges, mert így tudják utólag visszakeresni a fontos jeleneteket és kulcsmondatokat, anélkül, hogy több órányi nyersanyagot újra kellene nézni. Beköszönünk a hangmérnökökhöz, illetve bepillantunk a helyiségbe, ahol az interjúk készülnek.

Az interjút a Villanővér készíti, mellette van egy csendes megfigyelő, egy pszichológus, aki amellett, hogy jelen van a beszélgetésnél, a nyersanyagokba is belenéz, hogy folyamatosan monitorozza a villalakókat

– meséli a főgyártásvezető. Innen megyünk tovább a legizgalmasabb helyszínre, a camera crossba, ahol az operatőrök dolgoznak . Ez az epicentrum, itt már milliméterekre vagyunk a villalakóktól.

Az eltűnt idő nyomában

Peep show és állatkert-feeling 2 az 1-ben: sorra húzzák el előttünk a függönyöket, mi pedig egymás után kukkolhatunk be a szobákba. A lakók belenéznek a kamutükrökbe (szaknyelven: detektívüvegekbe), mi pedig azok mögül bámuljuk őket, úgy szemezünk velük közvetlen közelről, hogy nekik erről fogalmuk sincs. Hogy nehogy bármilyen fény bevillanjon, a produkció munkatársai – elsősorban az operatőrök – sötét öltözetben és fekete kesztyűben dolgoznak a falak innenső oldalán, és ezért kértek meg minket is, hogy lehetőleg legyünk csöndben, és ne vigyünk magunkkal telefont (vakut, zseblámpát, jelzőrakétát).

Amikor a játékosok bekerülnek, az első fél-egy napon zavarja őket az új helyzet, de később teljesen hozzászoknak, elfeledkeznek a kamerákról. Ha viszont bevillanna vagy behallatszana valami kintről, akkor kizökkennének ebből a helyzetből. Akár egy fontos beszélgetést, veszekedést is megakaszthatna egy ilyen külső hatás

– mondja Parajdi Szabolcs.

A produkció nem is bízza a véletlenre: annak érdekében, hogy a lakók elfeledkezzenek a kamerákról, függetlenedni tudjanak a külső világtól, a lehető legtermészetesebben viselkedjenek, az órák – és természetesen a telefonok – ki vannak tiltva a villából; a háztartási eszközökön levő órák sem a valóságnak megfelelő időt mutatják, mivel a stábtagok kiiktatják, vagy olykor áramtalanítják őket. A napok követése is nehéz így a játékosoknak: leginkább a párbajok, kihívások adják nekik a támpontot, de például a Villából másodikként (párbajon elsőként) kiesett Digo nyilatkozatából kiderült, hogy ő már a napok tekintetében is elveszítette a fonalat.

Egyébként ez lelkileg nem is olyan egyszerű ügy, sőt mint kiderül, épp ez az egyik oka, hogy a játékosok folyamatos pszichológiai monitorozás alatt állnak. Ahogy Parajdi mondja, viszonylag kevés emberrel történik olyan, hogy teljesen idegen emberekkel van összezárva hosszú időre, és közben az idő múlásáról és a külvilágról semmilyen információval nem rendelkezik.

Komfortzónapörkölt

Sétálunk a szobák körül, benézünk a függönyök mögé: megfigyelhetjük VV Moh-t természetes közegében (félmeztelenül fekvőtámaszozik), a másik ablak túloldalán VV Vivi épp tükörtojást készít, az olaj nagyokat pukkan, ha csak a lány arcát látnánk, azt gondolnánk, épp bombát hatástalanít; majd mire a fürdőhöz érünk, Moh már mossa le magáról a fitnesztevékenység során keletkezett izzadtságot. A többi villalakó közben – feltételezzük, hogy egy feladat miatt – mágusnak öltözve mászkál, diskurál, van, aki pálcát lóbálva varázsigéket mond (legalábbis erre következtetünk, de sajnos mi sem halljuk őket a falon túlról). Az ablakoknál állva többször is átélünk egy bizarr érzést – a játékosok a túloldalról a szemünkbe néznek, pont, mintha bámulnának, de kísérőink biztosítanak minket: a benti világból láthatatlanok vagyunk.

Itt felmerül a kérdés: hogyan kommunikálnak a stábtagok a villalakókkal? Mármint túl azon, amit mindenki tud, hogy a feladatokról a játékosok a Nagy Testvér – postanyíláson keresztül érkező – leveleiből értesülnek.

Az idei évad újdonsága, hogy a lakók telefonon is kapnak üzeneteket, erről Mikófalvy Lajos kreatív szerkesztő, a közösségi média csapat vezetője tartott nekünk egy kis fejtágítót:

• mindenkinek van egy saját készüléke, amivel fotózhat és videózhat;
• ezen kívül a telefon tud fogadni üzeneteket is (küldeni nem), de a felsoroltakon túl semmilyen más funkcióra nem képes,
• óra sincs a készülékeken, bármennyire is gondolja ezt néhány kommentelő,
• a játékosok által készített fotók a szerkesztőségben landolnak, ezeket később a közösségi médiás csapat fel tudja használni: így kerülnek a képek és videók a játékosok saját Instagram-oldalaira és műsor hivatalos felületeire.

Ha pedig a játékosok szeretnék jelezni például, hogy fogyóban van az ellátmány, akkor a raktárban található felírótáblán üzenhetik meg, mire lenne szükségük, és a produkció a kéréseket – nyilván az ésszerűség határain belül – teljesíti.  Nyilván rákérdeztünk, hogy mik az ésszerűség határai: a gyártásvezető azt mondja, szeretnék a játékosok komfortzónáját megtartani, tehát igyekeznek maximálisan alkalmazkodni a kérésekhez. Azaz  ha jelzik, hogy össze akarnak dobni egy jó csirkepörköltet, az nem okozhat gondot, de „ha valaki bekér egy dél-oszétiai speciális fűszert, mert egyszer valahol olyat evett, azt nem biztos, hogy tudjuk teljesíteni” – mondja a produkcióban harmadik éve dolgozó Parajdi Szabolcs, aki a végén még egy személyes gondolatot is megoszt velünk.

Annak ellenére, hogy a műsort a totál trash műfajhoz szokták sorolni, a nyolcadik évadnál döbbentem rá, hogy mennyivel több van ebben, mint amennyit az emberek feltételeznek. Nekem mint nem tartalommal foglalkozó embernek is érdekes látni ezeket a szociális hálókat, a személyiségbeli fejlődéseket, és nem kevés megható pillanatnak is szemtanúja lehettem. Ezt magam sem gondoltam volna előtte, pedig láttam már pár műsort közelebbről. Titkon remélem, hogy egyszer a ValóVilág is bekerül majd egy másik aspektusba, és egyre többen rájönnek: több ez a műsor annál, mint hogy veszekszünk, ölelkezünk, újra veszekszünk . Vannak emberi üzenetei.

Kiválasztottak beválasztása

Akárhány stábtagot kérdeztünk tartalmi kérdésekről, mind azzal biztattak minket, hogy „erről majd Gergő elmond nektek mindent”, így már eléggé vártuk, hogy bejussunk Kónya Gergő kreatív producerhez, aki – a főszerkesztőn túl  – a produkció kulcsembere. Ő az, aki a műsor tartalmáért felel, ő mozgatja a szálakat, ami persze (mint az pár perccel később kiderül) nem teljesen igaz, hiszen elmondása szerint leginkább tényleg a villalakók alakítják a sorsukat.

Tőle kérdeztük meg mindazt, amire a laikus néző (mint például mi) a leginkább kíváncsi: Mi alapján castingolnak? Tudnak-e a játékosok múltjában megbújó „titkokról”? És a legfontosabb: mennyire avatkoznak bele az eseményekbe?

Izgalmas személyiségeket keresünk. Olyat, aki jól ki tudja magát fejezni, expresszív, és nem egysíkú – az egysíkú emberek mindig unalmasak.

– avat be minket Gergő a casting legfontosabb szempontjaiba, majd rátérünk a valóságshow-kban nem annyira szokatlan jelenségre, miszerint a műsor folyamán szép lassan „kiderülnek” dolgok a játékosok előéletéből. Legutóbb Virág meztelen fotóiról beszéltek sokan, vagy hogy Mercédesz a show előtt átszabatta a testét. Spoiler: igen, ezek kiderülnek a castingnál. A kreatív producer kifejtette, hogy a kiválasztási procedúra minden szempontból alapos, ami nem véletlen, hiszen a műsor így tudja megvédeni magát, hogy a későbbiekben semmi olyasmi ne derüljön ki a szereplőkről, ami a produkcióra nézve káros lehet.

Kónya elmondása szerint a plasztikázásról Mercédesz nagyon büszkén mesélt a castingon, az első információk között volt, amit megosztott magáról, és természetesen a Virágról készült meztelen képekről is tudtak – egyébként a játékosok szerződésében is szerepel, hogy a korábbi erotikus munkákról és minden hasonlóról be kell számolniuk. A kreatív producer azt is leszögezte, hogy nem élvez előnyt a castingnál az olyan jelentkező, akinek ilyen érdekességek vannak az előéletében.

Szerintem már véget ért az a Való Világ-időszak, amikor ebből kell bármilyen szempontból sztorit csinálni. A személyiség a legfontosabb – hogy valaki megcsináltatta a száját, vagy, hogy van egy furcsa fétise, az önmagában nem elég. Ráadásul általános casting-tapasztalat, hogy rengeteg jelentkező az extrém megjelenésével próbálja kompenzálni azt, hogy amúgy nem feltétlenül izgalmas személyiség. Ha megnézitek, az idei évadban egyetlen extrém külsejű játékos sincs.

Ugyanígy nincs jelentősége egy castingnál, hogy párkapcsolatban él-e valaki. Azt gondolhatnánk, hogy a műsornak jót tesz, ha párja várja odakint a játékost, feszültséget generálhat, hogy a Villában esetleg beindul valakivel a matatás a paplan alatt. Kónya Gergő cáfolja ezt az elméletet is: szerinte ha párkapcsolatban él egy játékos, valószínűbb, hogy nem fog bent ismerkedni, így kimarad egy szerelmi szál, pedig

akárhogy is nézzük, ez egy szappanopera.

A kreatív producer azt mondja, ha a párkapcsolati státusz számítana, Gábor sem kerülhetett volna be a műsorba, róla a casting első pillanatában lehetett tudni, hogy hat éve együtt van egy Kata nevű lánnyal, és sziklaszilárdan ki fog tartani mellette.

A múltat végképp eltörölni

A következő kérdéscsokorban a villalakók jogait próbáltuk körbejárni – magyarul, hogy mit tehetnek meg és mit nem. Például traktálhatják-e a többi lakót oltásellenes propagandával vagy laposföldes-gyíkemberes konteókkal? Mit kell tenniük, hogy azonnali hatállyal kivágják őket a Villából? A producer elmondása szerint mindenről beszélhetnek a játékosok, pontosabban egy dolog kivételével mindenről: a Villaszabályzat értelmében a castingról és a beköltözést megelőző tíznapos karantén-időszakról tilos szót ejteni. És azonnal meg is magyarázta, hogy mindez a benti kapcsolatok alakulása, a csoportdinamika miatt fontos.

Ezeknek az embereknek egyetlen közös élményük van: ugyanazon a folyamaton mentek keresztül. És onnantól kezdve, hogy arról beszélnek, milyen érzések vannak bennük ezzel az időszakkal kapcsolatban, azonnal  kialakulhatnak klikkek, akár a játékosok egymás szövetségesei  lehetnek aszerint, hogy ki hogy érezte magát, ki volt szimpatikus nekik a stábból. És ez a nézők számára érthetetlenné tenné bizonyos kapcsolatok alakulását.

Oké, tehát ez az egyetlen téma, ami tiltott számukra, de mi az, ami az azonnali kizáráshoz vezet? Válaszadónk így összegzett: „bármilyen, személy ellen irányuló erőszakos cselekedet”.

Kíváncsiak voltunk arra is, mennyire szólhatnak bele a játékosok, hogy milyen ruhákat viselnek a Villában. A kreatív producer elárulta, hogy a lakók – a ruhaszponzor jóvoltából – bizonyos időközönként kapnak egy nagy adag ruhát. Mindenki azt veszi fel, amiben jól érzi magát – akárcsak a hétköznapi életben.

Moneypuláció és konteóriák

A mindenkori VV-kommenteket tekintve a laikus néző számára talán az a legalapvetőbb kérdés, hogy a műsorkészítők mennyire avatkoznak bele – irányított feladatokkal vagy egyéb módon – a játék folyamatába, a villalakók közti kapcsolatokba. Például mi van, ha egy szereplő a castingon még erős karakternek tűnt, de a show közben kiderül róla, hogy nagyjából annyira izgalmas figura, mint egy asztalnál tapsoló statiszta egy Budapest TV-s slágerkoktélban, esetleg sokkal inkább illene hozzá egy Bartók rádiós karrier?

Kónya Gergő azt mondja, nyilván egy szereplőválogatáson nehezen felmérhető, hogy ki hogyan viselkedik majd egy teljesen új, éles helyzetben, amikor beköltözik egy bekamerázott helyre. Szerinte akkor jó egy casting, ha – amellett, hogy megtalálják azokat, akik az elején berobbannak, és folyamatosan tudnak pörögni – olyan szereplőket választanak ki, akik szépen, fokozatosan érnek be. Mint például Fru, aki az első két hétben alig került be az összefoglalókba, ma pedig már kulcsfigura. A kreatív producer szerint Fruzsiról a castingon kiderült, hogy sokkal inkább tudatos, mint amennyire ösztönös játékos. Az első két hétben megfigyelt, megtalálta a közösségben a helyét, és azóta az összefoglalókban főszereplővé vált.

Nem kell a játékosokat motiválni, mert a ValóVilág hosszú játék, és minden közösségben mindenkinek eljön a saját maga pillanata.

Ugyanígy nem avatkozik be a stáb akkor sem, ha célszerű lenne „bent tartani” valakit, aki láthatóan nagyobb érdeklődést generál, mint a többi villalakó. A kreatív producer szerint ez is klasszikus összeesküvés-elmélet, holott a világ legegyszerűbb dolga olyan produkciót gyártani, amiben a közönség dönt.

Az a jó, ha egy műsor minél több embert érdekel, és akkor fog több embert érdekelni, ha a nézők kedvence marad bent. Hiába tűnik fel egy játékos minden összefoglalóban – ha egyszer a közönség utálja, akkor a produkciónak is az a jó, ha ez a szereplő esik ki. Innentől kezdve nem érdekünk játékokkal manipulálni a játékot – ostobaság lenne.