Drámai vallomás: ilyen egy brit halottasházban dolgozni a koronavírus-járvány idején

Megrázó vallomásában beszélt egy Ausztráliában született, de jelenleg London egyik legnagyobb halottasházában dolgozó nő arról, milyen körülmények közt dolgoznak nap mint nap, valamint milyen túlterhelt az egész rendszer – amit sajnos már nem csak ők, de a gyászolók is a saját bőrükön tapasztalnak. Lassan már hely sincs a halottasházakban – a temetkezési vállalatok pedig nem győzik elhantolni a koronavírus áldozatait.

90 ezer koronavírus-halott

Nagy-Britannia jelenleg az ötödik helyen áll mind a fertőzöttség, mind a halálozás tekintetében: ezidáig 3,4 millió koronavírus-fertőzést regisztráltak, a halálozások száma pedig közel 90 ezer. Az egymillió főre eső halálozások száma (1320) is jóval a legferzőzöttebbnek tekinthető USA felett van.

A halottasházban dolgozó Rose Carbon szerint mindez arra vezethető vissza, hogy a britek túlságosan nyugodtak maradtak, és nem vették komolyan a vírus második hullámát.

– Ha mindenki betartaná a kormány által meghatározott szabályokat, sokkal hamarabb megszabadulhatnánk ettől a vírustól – magyarázza.

Nincs hely a halottasházban

Rose Carbon elárulta: véleménye szerint százszor súlyosabb a mostani hullám, mint az első, és már alig győzik a munkát a halottasházban, ahol lassan a helyből is kifogynak.

– Hatalmas nyomás alatt dolgozunk. Már a pandémia előtt is nehéz dolgunk volt, de ez a második hullám annyival rosszabb az elsőnél, hogy azt az emberek fel sem fogják. Nagyon kimerítő… Hétvégéken is bejövünk, valamint bent maradunk késő estig, hogy utólérjük magunkat – részletezi, hozzátéve:

tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a temetkezési vállalatok is csak hetekkel későbbre tudnak időpontot adni egy-egy temetésre vagy hamvasztásra, ami nem csak az ő munkájukat nehezíti meg, de a gyász természetes folyamatát is akadályozza.

– Általában van nálunk olyan lehetőség, hogy az emberek bejöhessenek és megnézhessék elhunyt szeretteiket. Ez a gyász folyamatának egy kritikus pontja. Minderre már nincs lehetőség. Nagyon felkavaró számunkra és a családok számára is. Nem véletlenül dolgozunk ott, ahol: együttérzünk a gyászolókkal. Az elhunytak mind valakinek a szerettei. Nem csak számok az újságban. Mind egy-egy élet, ami nincs többé – hangsúlyozta.

Az emberek nem tudnak gyászolni, a temetők és a krematóriumok pedig nem tudják tartani a követeléseket – összegezte szavait.