Mekkora az árnyékgazdaság a kelet-közép-európai országokban?
A kelet-közép-európai gazdaságokban intenzívebb az árnyékgazdasági tevékenység, mint a világ többi részén, ami összefüggésben állhat a régió XX. századi gazdaság- és társadalomtörténetével, illetve különösen azzal, hogy ezek az országok hosszabb időre letértek a piacgazdasági fejlődés szerves útjáról, és a sikertelen kísérletet követően, utólag kellett alkalmazkodniuk a piaci viszonyokhoz – írja a Statisztikai Szemlében megjelent kutatásában Vakhal Péter, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet tudományos munkatársa és Vékás Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa.
A gazdasági-társadalmi fejlettség (melyet a modellükben a HDI testesít meg) növekedése világszerte az árnyékgazdaság GDP-arányos méretének erőteljes visszaszorulásával jár. Ezt a jelenséget a szakirodalom többek között azzal magyarázza, hogy a társadalmi jólét növekedésével csökken a gazdasági szereplők motivációja a szabályellenes magatartásra. E hatás a modell alapján jóval erősebbnek tűnik a KKE-régió gazdaságaiban, mint a világon általában:
RÉGIÓNKBAN A FEJLETTEBB ÉS A KEVÉSBÉ FEJLETT ORSZÁGOK ÁRNYÉKGAZDASÁGAINAK GDP-ARÁNYOS MÉRETEI KÖZÖTT ÓRIÁSIAK A KÜLÖNBSÉGEK.
Szemléltetésképpen, míg az árnyékgazdaság például Ukrajnában a GDP 43 százalékát teszi ki (amely nagyjából megegyezik az Elefántcsontparton tapasztalttal), Csehországban ugyanez az arány csupán 10 százalék (így e tekintetben például Luxemburggal áll azonos szinten). „A gazdaságpolitikai döntéshozók számára ebből az a következtetés vonható le, hogy a gazdasági növekedés tartósan magas szintje alapvető érdek egyebek mellett az árnyékgazdasági tevékenység visszaszorítása szempontjából is” – mutat rá Vakhal Péter és Vékás Péter.
Az átlátható, egyszerű adórendszerben, a piaci versenyben, a gazdasági tevékenység és a vállalkozás szabadságában, valamint a magántulajdon szilárd védelmében megtestesülő, piacbarát gazdasági intézményrendszer világszerte erőteljesen elősegíti az árnyékgazdaság visszaszorulását, amely hatás a kutatók eredményei alapján a KKE-régió gazdaságaiban ugyanolyan erős, mint a világ többi részén. A gazdaságpolitikai döntéshozók tehát a gazdaság fehérítését többek között az intézményrendszer ilyen irányú erősítésétől remélhetik.
Önmagában a társadalmi egyenlőtlenségek erősödése az árnyékgazdaság GDP-arányos méretének növekedését eredményezi világszerte, és e szabály alól a modellük alapján a KKE-régió gazdaságai sem kivételek. A szakirodalom ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségének erősödése esetén az alacsony jövedelmű társadalmi csoportok növekvő vagyoni hátrányukat a szabályok megkerülésével igyekez(het)nek mérsékelni. Tehát, ha a gazdaságitársadalmi fellendülés egyúttal a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésével is együtt jár, akkor ez a folyamat hátráltatja a gazdasági-társadalmi fejlődés gazdaságfehérítő hatását. Ez utóbbit a gazdaságpolitika irányítói az alacsony jövedelmű társadalmi csoportok jövedelmének növelése révén igyekezhetnek mérsékelni – írják a kutatók.
Amíg az adórendszer egyszerűsége és átláthatósága világszerte hozzájárul az árnyékgazdaság GDP-arányos méretének csökkenéséhez, az adóterhelés mérséklésének gazdaságfehérítő hatása ennél jóval gyengébbnek tűnik, ha létezik ilyen hatás egyáltalán. Az adatok alapján e tekintetben kivételt képeznek a KKE-régió gazdaságai a kutatók szerint:
RÉGIÓNKBAN A MUNKA- ÉS TŐKEJÖVEDELMEK, VALAMINT A PROFITOK ADÓKULCSAINAK CSÖKKENTÉSE ÖNMAGÁBAN IS KÉPES HATÉKONYAN VISSZASZORÍTANI AZ ÁRNYÉKGAZDASÁG MÉRETÉT.
Eredményeik szerint a többi adónem (például az általános forgalmi adó vagy a vámtarifák) esetében ilyen hatás még a régiónkban sem mutatható ki. Úgy tűnik tehát, hogy a KKE-régió gazdaságaiban a gazdaságpolitikai döntéshozóknak lehetőségük van a gazdaság további fehérítésére a személyi jövedelemadó és a bérjárulékok, valamint a vállalati profitok, a tőkepiaci és árfolyamnyereségek adókulcsainak csökkentése révén.
(portfolio.hu)
