Most akkor 4% vagy 10% a magyar munkanélküliség?

Magyarországon hivatalosan 4,5%-os a munkanélküliségi ráta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkaerő-felmérése alapján. A februárban számlált 217 ezer munkanélküli 47 ezerrel több, mint az előző év azonos időszakában mért adat, azonban a koronavírus-járvány kedvezőtlen gazdasági hatásaihoz képest úgy tűnhet, hogy viszonylag alacsony árat fizettek a munkavállalók.

A járvány azonban nemcsak a gazdaságot rendítette meg, hanem olyan kihívás elé állította a munkaerőpiaci felmérések készítőit, amivel korábban nem találkoztak. A vírusválság nem hosszú hónapok alatt gyűrűzött be az országokba – amelyre a statisztikák módszertanát is kialakították –, hanem egyik napról a másikra. Éppen ezért az állásvesztők többsége nem jelenik meg a statisztikákban, mert vagy nem keres legalább négy hete állást, vagy nem tudna azonnal munkába állni – jórészt a lezárások következtében.

A KSH sok más hivatallal egyetemben az állásvesztők többségét így a járványhullámok időszakában az inaktívak táborába sorolja, és nem a munkanélküliekébe. A Portfolio azonban elkészített egy becslést, amely szerint ha az állásvesztőket nem az inaktívak közé soroljuk, hanem azonnal a munkanélküliek táborába, akkor ugyanezen felmérés szerint jelenleg 280 ezer munkanélküli lenne Magyarországon. Ez már csaknem 6%-os munkanélküliségi rátát jelent. A becslési módszerünk egyszerű volt: aki elvesztette az állását, azt munkanélkülinek számítottuk.

A járvány sajátosságai és a korábbi válságokhoz nem hasonlítható sokkhatás miatt így statisztikailag 4,5%-os a munkanélküliség Magyarországon, ami elég alacsony szám, azonban ha a valódi gazdasági folyamatokat vizsgáljuk meg, akkor közel 6%-os munkanélküliség adódik a munkaerő-felmérés alapján.

Tovább bonyolítja a helyzetet, ha a közfoglalkoztatottak számát is figyelembe szeretnénk venni. Amennyiben ugyanis a közmunkásokra úgy tekintünk, hogy nekik nem lenne állásuk az elsődleges munkaerőpiacon, akkor még magasabb munkanélküliségi rátát látnánk. Statisztikailag 6% feletti lenne a munkanélküliség, a valós gazdasági folyamatok pedig 7,7%-os rátát jelentenének.

Vagyis összességében elmondhatjuk, hogy a 4%-hoz közeli hivatalos munkanélküliségi ráta valójában inkább 6%-os, ha nem a statisztikai módszertanhoz, hanem a való élethez igazítjuk az adatokat, és megközelíti a 8%-ot, ha a közmunkásokra úgy tekintünk, hogy nekik nincs piaci állásuk.

Szerencsére nemcsak a munkaerő-felmérés áll rendelkezésünkre, hogy megállapítsuk a munkanélküliek számát, hanem a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat álláskeresőkről gyűjtött adatait is meg tudjuk vizsgálni. Az NFSZ adatbázisa a regisztrált álláskeresők alapján mutatja be a folyamatokat, vagyis másképp készül, mint a KSH munkaerő-felmérése. A KSH felmérésének módszertani és becslési tényezők miatt vannak gyengeségei, míg az NFSZ adataival kapcsolatos fő probléma, hogy nem minden állásvesztő regisztrál – és könnyű kiesni az adatbázisból.

Az NFSZ adatai azt mutatták, hogy Magyarországon az idei év elején több mint 300 ezer álláskereső volt. Ez már sokkal alacsonyabb, mint a válság tavalyi csúcspontján látott 370 ezer fő, de jól látható, hogy még mindig sokkal magasabb, mint amit a KSH adatai mutatnak. Ez azt jelzi, hogy 6,5% az álláskeresők aránya még most is, vagyis hazánkban továbbra is komoly problémát jelent a munkanélküliség. Látható az is, hogy az NFSZ adatai inkább az általunk módosított KSH-számokhoz (6%) vannak közelebb, mint a hivatalos (4,5%) adathoz.

A válság csúcsán 370 ezer álláskereső volt az NFSZ adatbázisa szerint tavaly, ami 8% feletti álláskeresési arányt jelentett. A KSH hivatalos számai ekkor 220-240 ezer körül mozogtak, míg az általunk módosított, KSH-adatokon alapuló becslés 300 ezres munkanélküliségről tanúskodott.

Az adatok mélyére nézve egyébként látható, hogy a munkaerő-felmérésben kutatva találunk olyan munkanélkülieket, akiket a hivatal inaktívnak hív – természetesen módszertani okokból. A szélesen értelmezett munkanélküliség, az úgynevezett munkaerő-tartalék ugyanis 440-470 ezer között alakult az elmúlt hónapokban. Ebbe a kategóriába beletartoznak a munkanélküliek, az inaktívak, akik dolgoznának (jellemzően ide sorolja a KSH az állásvesztőket), illetve az alulfoglalkoztatottak is. Utóbbiakat nem lenne túlságosan igazságos munkanélkülinek hívni, hiszen ők részmunkaidőben dolgoznak, de szeretnének több munkát vállalni. Vagyis nem azért részmunkaidősök, mert ezt szeretnék, hanem azért, mert nem kapnak több munkalehetőséget. A járvány időszakában elterjedt volt, hogy a 8 órás foglalkoztatottakat 2, 4 vagy 6 órába jelentették át.

Ahogy a fenti ábrán látható, az alulfoglalkoztatottak tábora alacsony (de azért a válság során nőtt), és ha őket levonjuk, akkor is 400 ezer fő felett alakul az idei év elején a munkaerőtartalék, vagyis a szélesebben értelmezett munkanélküliség. Ha pedig úgy véljük, hogy a igazából a közmunkásoknak sincs piaci állásuk, akkor a velük korrigált adatok már 500 ezerhez közeli munkanélküliséget mutatnak, vagyis kijelenthető, hogy félmillió embert nem tud foglalkoztatni az elsődleges munkaerőpiac Magyarországon. Ez pedig már 10%-os munkanélküliséget jelent.

A teljes képhez még érdemes lenne segítségül hívni az „önbesorolásos munkanélküliségi” adatokat, azonban a KSH utoljára tavaly júniusra vonatkozóan adta meg ezeket – habár szintén minden hónapban felmérik ezt is, így a hivatal számára rendelkezésre állnak ezek a számok az idei év elejére is. Ennek az adatnak az előnye, hogy nem módszertani tényezők alapján döntik el, hogy valaki munkanélküli-e, hanem egyszerűen a megkérdezett válasza alapján. És éppen ez a mutató hátránya is, mert könnyen munkanélkülinek vallhatja magát az is, aki csak átmenetileg nem dolgozik valamilyen okból. Végső soron azonban a járvány időszakában ez nagyon hasznos mutató lenne, mert láthatnánk, hogy önbevallás alapján hány embert érint a válság, így ha ismernénk ezt az adatot, akkor nem kellene arra várni, hogy az állásvesztő mikor jelenik meg a munkanélküliek, az inaktívak, vagy a regisztrált álláskeresők táborában.

Tavaly tavasszal volt olyan időszak, amikor 420 ezer felett volt az önbesorolásos munkanélküliek száma, de még az utolsó rendelkezésre álló adat is (tavaly nyár) 400 ezres volt. Ahogy a fenti ábrán látható, az önbesorolásos munkanélküliség leginkább az NFSZ adataival korrelál, így valószínűleg a 2. hullám végén is valamivel több mint 300 ezren vallhatták magukat munkanélkülinek.

A járvány 3. hulláma pedig minden bizonnyal ronthatott a helyzeten, így különösen érdekes lesz látni, miként alakulnak majd a márciusi és az áprilisi munkanélküliségi adatok. A szezonális hatás a munkaerőpiac javulása mellett szólna, a kilábalás februári elakadása, a márciustól berobbanó járvány és az elrendelt lezárások viszont éppen ellene. Munkaerőpiaci áttörés csak a korlátozások tartós feloldásától és a vállalatok, háztartások óvatosságának oldódásától várható, amihez az kell, hogy magunk mögött hagyjuk a nagy járványhullámokat.

portfolio.hu