Nyitás: nem érdekelt senkit a hosszú sor, megitták első sörüket az angolok

Hosszú hónapokig tartó szigorítás után hétfőn ismét megnyithattak Anglia szerte az éttermek, konditermek, boltok és múzeumok. A szigetországban ugyanis december végével bezárt mindent, csupán az élelmiszerboltok, gyógyszertárak maradhattak nyitva, az éttermekből pedig csak rendelni lehetett. Ennek azonban vége, így megkérdeztük a kint élő magyarokat, hogy ők hogyan ünnepelték a lazításokat.

Arra vágytam, hogy végre ne otthon igyam meg a söröm

Sanyi első útja kedvenc pubjába vezetett, hogy végre ihasson ott egy pohár sört.

– Ciki vagy nem, én erre készültem: megvegyek egy sört, amit a törzshelyemen, és nem otthon iszok meg – mesélte a 30 éves férfi – Hónapok óta vártam erre, biztos, ami biztos, még szabadnapot is kivettem a munkából. Nem tudom elmondani, milyen jó érzés volt, hogy végre egy újság társaságában letelepedtem egy sörrel, és megittam szépen, nyugodtan. Haverokat sem hívtam, ezt a pillanatot egyedül akartam kiélvezni – szögezte le.

Ildit még a kígyózó sor sem zavarta a ruhavásárlásban

– Megfogadtam, hogy amíg zár van, nem veszek semmit online. Gondoltam, ez jót fog tenni anyagilag is. Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen hosszúra fog ez nyúlni – nevetett a 38 éves nő. Ildikó azonban betartotta a fogadalmát, most viszont első útja egy butikba vezetett.

– Mire odaértem, már a sarokig állt a sor, de ez sem érdekelt. Szerencsére pont szabadnapos voltam, különben tuti, hogy kivettem volna. Egész nap sorban álltam a különböző üzletek előtt, de nem érdekelt a kényelmetlenség sem, bevallom: marha jó érzés volt – mondta.

Viktor a barátaival vacsorázott

– Bár a zár alatt is többször együtt vacsoráztunk, de más egy étteremben, mint valamelyikünk lakásán, vagy éppen a parkban. Ezért már előre lebeszéltük a kedvenc helyünkkel, hogy akármikor is nyithatnak, aznapra foglaljanak nekünk egy asztalt. Ez két hónapja volt – mondta a férfi.

Az étterem betartotta ígéretét, vasárnap este már hívták is Viktorékat.

– Sokszor rendeltünk onnan amúgy is ételt, szóval nem szakadt meg a kapcsolat. Vasárnap rámcsörögtek, hogy emlékeznek a kérésemre, és fenntartom-e. Még jó! – nevetett. Hozzátette, hogy ha valamit, akkor a hétköznapi szabadságot megtanulták értékelni.
Azelőtt természetesnek vettük az olyan mindennapi szociális eseményeket, mint egy baráti vacsora. Most már tudom, mennyit jelent, ha ezeket elveszik – szögezte le.