Tragikus vég: Saját életét adta kutyájáért, elnyelte az örvénylő Duna Csabát

Csabi soha nem akart beállni a sorba, lázadt az életnek nevezett taposómalom ellen, inkább világot látott, utazott, élményeket akart szerezni. A mának élt, csak boldog akart lenni, és meg is teremtette minden nap magának úgy, hogy ezzel másokat sosem bántott meg.

Igazi vagány volt, akit mások titokban mindig csodáltak, testvére szerint hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb történetei voltak. De hatalmas szíve volt, mindig segített a bajba jutottakon, egyszer egy sérült kismadárkát vitt haza, megszelidítette, a városban úgy közlekedtek, hogy a vállán csücsült Crowley.

A sok kaland után végre megállapodott, Ausztriában éltek a párjával

– mondta szomorúan a Borsnak Csabi testvére, Vivien. – Pár hónappal ezelőtt a Mancs menedéktől örökbe fogadtak egy kutyust is, Bessyt. Annyira imádta, mindenre megtanította, ahová tudta, vitte magával. Nagyokat sétáltak hármasban, azért is furcsa, hogy a tragikus napon egyedül ment ki Bessyvel. A Duna holtágánál jártak, a zsilip mellett, frizbiztek, kedvence belecsúszott az örvénylő vízbe. Bátyám azonnal utána ugrott, sikerült is kimentenie, kitette a partra, de ő már nem bírt kimászni…

Miközben Csabi mentette a kutyáját, a rendőrök is odaértek. A hős gazdinak csak a holttestét tudták kihúzni, Bessyt visszaadták a párjának.

Élet nélküle

Csabi számomra nem csak egy testvér volt

Egy személyben volt a legjobb barátom is, akivel a legmélyebb érzelmeimet és a legféltettebb titkaimat megoszthattam, tanítóm, aki igazi értékrendekre okított, helyes irányt mutatott, ha megérdemeltem megdorgált, ha megszolgáltam megdicsért. Ő mindig ott volt, amikor szükségem volt rá, akkor is ha éppen a világ másik végén koktélt szürcsölgetett. Pár perc beszélgetés vele és máris szebbnek láttam a világot. Azt terveztük, hogy hamarosan költöznek kedvesével utánunk Németországba, hogy közelebb legyen hozzánk! Mert neki csak mi számítottunk: édesanyánk, párja, én, és Bessy…Nem tudom, hogyan lesz nélküle.