Így veszik el az oroszoktól az új gázvezetéküket
Cső ritkán vált ki annyi indulatot és a tengeren túlra is átívelő nemzetközi nagypolitikai csatározást, mint a Németországot Oroszországgal összekötő, frissen elkészült Északi Áramlat-2 nevű gázvezeték. Most épp amiatt áll a bál, hogy hiába fektették le a napokban az utolsó csöveket is, kiderült, hogy a tulajdonos Gazprom, egész pontosan annak egyik, a gázvezeték projektet tető alá hozó leányvállalata nem gyakorolhat kizárólagos ellenőrzést az Északi Áramlat-2 felett.
Erről a közelmúltban bírósági döntés is született Düsseldorfban, a helyi ítélőszék az EU gázdirektívájára hivatkozva mondta ki: ugyanaz a társaság nem használhatja a saját csővezetékét arra, hogy a maga termelte gázt szállítsa és értékesítse is rajta. A bírósági döntés tehát részben elveszi az oroszoktól a gázvezeték működtetését. Jelen állás szerint például a vezeték kapacitásának felét a Gazpromnak a piaci versenytársak rendelkezésére kell bocsátania, magyarul el kell adnia.
AZ UNIÓ CÉLJA EZZEL EGYÉRTELMŰ: A GAZPROM LEÁNYVÁLLALATA ÉS RAJTA KERESZTÜL OROSZORSZÁG NE KERÜLHESSEN MONOPOLHELYZETBE.
Erről persze a frissen elmarasztalt félnek is van a véleménye, Oroszország várhatóan a német legfelsőbb bíróságon támadja meg a döntést, mindenekelőtt hivatkozva arra, hogy az unió említett gázdirektívája csupán 2019-ben lépett hatályba, és az addig működésbe lépett vezetékekre nem vonatkozik a szabályozás. A Gazprom leginkább azzal érvelt, hogy a befektetői döntés jóval korábban született, sőt a gázvezetékprojekt lényegében már addigra kész volt, mert 2019 előtt kifizették annak tízmilliárd eurós költségeit.
DÜSSELDORF SZERINT VISZONT AZ A GÁZVEZETÉK VAN KÉSZ, AMELYNEK CSÖVEI KONKRÉTAN MIND LE VANNAK FEKTETVE. EZÚTTAL NAGYRÉSZT SZÉPEN PIHENNEK A BALTI-TENGER FENEKÉN.
Innen nézve hiába mutatja a történet optikája, hogy az orosz nagyvállalat elleni ítélet valamiféle személyes politikai attak, egy konkrét, Oroszország elleni támadás. Az ügy ennél természetesen jóval bonyolultabb, egyben árnyaltabb. Kezdve azzal, hogy magát a 2018-ban indult, tengerfenék alatti építkezést leginkább az indokolta, hogy akkoriban mindenki meg volt győződve arról, hogy nincs igazán alternatívája, Európának a jövőben irgalmatlan mennyiségű földgázimportra lesz szüksége – mondta el az Indexnek Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Oroszország-kutatója. A szakértő hozzáteszi, Oroszország pedig belátta, ha nő a kereslet, és szeretné tartani a részesedését a piacon, logikusan több gázt kell bevinnie Európába. Vezeték ehhez viszont nincs elég, ami van, azt is nagyrészt fel kellene újítani, így ideje újat építeni. Így került Németország és Oroszország közé több mint 1230 kilométernyi csővezeték a Balti-tenger alatt.
index.hu
