Fotós teszt: iPhone 14 Pro a jól bevált Canon EOS ellen

Ha sikerül jó képeket tennünk egy autó tesztjéhez, abban alsó hangon 3-4 óra munka van, nem csak azért, mert a fenti dolgoknak stimmelniük kell, és el kell jutni a helyszínekre is, hanem mert variálni kell az objektívekkel, és a gép beállításaival is el kell babrálni a tökéletes expozícióhoz, ami a rutinos rókáknak is időbe szokott telni. Egy iPhone esetén a beállításokat megspórolja a mesterséges intelligencia, de a sokszor nagyon elhúzódó utómunka jelentős részét is jól megoldja, automata módban lényegében bármire elég, amit csinál.

Az iStyle-tól kölcsönkapott iPhone 14 Pro leginkább a kamerájában fejlődött rengeteget: hatalmasat nőtt a főkamera szenzorának fizikai mérete, és egy Quad Bayer szűrő beiktatásával 48 megapixelre duzzasztották a felbontást is, az iPhone-ok pedig alapvetően ismertek a jó fotóikról, egy ideje már az optikai képstabilizálást együtt használják a szenzor szintű stabilizálással, régóta van autofókusz a nagylátós kameráikon, és telefonos szinten mindig is élen járt a telefotó lencse is. Ezt azért merem telefotónak hívni egy sima portréoptika helyett, mert a főkamerához képest 3-szoros nagyítást kínál, számolt gyújtótávolsága pedig 77 milliméter, ami több telefotós objektív alsó tartományába már belekarcol.

Összehasonlítási alapként Canon EOS 7D Mark II-t hoztunk, ami már bő 6 éve szolgál minket, fotókhoz viszont a mai napig ezeket használjuk, mivel a videós célra használt Sony A7-eink egyrészt kellenek a mozgóképekhez, másrészt nem gyűjtöttünk be hozzájuk olyan objektívsort, ami a Canon-rendszer esetén már polcon vár minket. Plusz egyszerűen jó állapotban megmaradt, tartós gépek ezek, amik 200 ezer elkészített kép után is gyönyörűen teszik a dolgukat, nincs semmi bajuk, működnek, és az akkus üzemidejük is kedvezőbb, mint néhány új gépnek. Objektívek közül egy Ultrasonic EFS 17-55, a gyári kitobjektívnél jelentősen jobb, de hasonló tartományban dolgozó lencsét, illetve Canon 70-200 f/4 IS USM-et használtunk. Ez sem egy belépőkategóriás objektív, de nyilván sok szint vezet még felfelé tőle, arról pedig szerintem nem érdemes vitatkozni, hogy ez most túlkapás-e egy iPhone ellen, vagy nem: mi ezeket használjuk autófotózásra, nagyon ritka az, hogy ennél kisebb szettel indulunk el lefotózni egy kocsit.

Trabant 1,1 beltér

A TAP-rajtnál álló, tehát abszolút nem ideális fényekben fotózott Trabant belterét az iPhone-nal nagyjából 10 másodperc alatt lőttem le. Elővettem, megnéztem a lencsét, hogy tiszta-e, és főkamerával, teljesen automatikus módban belefotóztam. Az automatikus HDR megvillantotta tudását, és igazából csak a jobb felső sarok égett ki valamennyire, a műszerfal és a lábtér egyaránt világos, kivehető, az üléshuzat már-már rendellenesen virul is a képeken.

A képek szabadon húzhatók egymáson, bal oldalon az iPhone, jobb oldalon a Canon képeivel

A Canon esetén kicsit matekosabb volt a dolog: az ISO100-at természetesen fixáltam, a rekeszt f/7,1-re vettem, hogy ne csak a konkrét fókuszpont legyen éles, aztán a záridővel játszottam egészen addig, hogy a nyers kép jobb felső része ne égjen ki, mert azt már RAW-ból is nehéz visszahozni. Végül 1/80 lett a tökéletes pont, de ehhez négy fotót lőttem el, mire biztos lett. A sima RAW-képet megnézve szinte semmi nem látszik a lábtérből, a JPG-változatban már valamennyi látszik, viszont az igazi a kiszerkesztett változat lett. Kompozíciónál arra ügyeltem, hogy nagyjából ugyanaz legyen a képeken, az iPhone főkameráján nagyítást nem használtam, hogy a teljes szenzor és optika rajzolatát lássuk, a Canon esetén azonos távolságról dolgoztam, és szűkebb, 23 milliméteres gyújtótávolsággal lőttem.

Az eredmény nem meglepő: a nagyobb látószög valamennyivel bővíti a teret, ez pedig egyértelműen megmondja, hogy egy mobilos képről beszélünk. A Canon ehhez képest életszerűbb perspektívát ad, szerkesztés után pedig sokkal hitelesebben adja ki a fénykülönbségeket a lábtér és a műszerfal között: minden látható ugyanúgy, de természetesebb a végeredmény. A részletesség ezen az iPhone-képen már nagyon pöpec, jól látszik ez a szöveten és a kormány bordázottságán egyaránt.

Land Rover a fűben

Elég jó helyen állt a Defender, szinte kérte, hogy fotózzuk le. Ami jól látszik, hogy az iPhone egyből csinált egy Instagram-képes fotót, a színhőmérséklet referencia-szintű, és az árnyékban lévő részeket is felismerhetőre exponálta, tehát nagyjából 15 másodperccel az elkattintás után lehet megosztani a közösségi platformokon, és egy pici kijelzőn nézve igazából nem is tűnnek fel a kép hibái.

Nagyobb képernyőn persze ordít, hogy a rendszámon a rossz vonalélességet erős szoftveres élesítéssel próbálta kompenzálni, a fák lombjai elég mosottak, alaposan belenagyítva pedig a részletek is hibáznak, míg a Canon sokkal természetesebb, mélyebb fotót csinált, viszont itt is kellett 1-2 percet matekozni a rekeszen és a záridőn.

BMW és a teleoptika

A 3x-os nagyítást számítva 77 milliméteres gyújtótávolságot kínáló teleoptikára nagyon kíváncsi voltam az iPhone 14 Pro esetén. Nyilván a kép beállításaival nincsen semmi gond, sem a fehéregyensúlyba, sem az expozícióba nem tudok belekötni. Itt már nyilván nincs meg az a tipikus torzítás, amit a főkamera nagy látószöge és sokszor ehhez nem passzolóan rövid tárgytávolsága ad ki, és amíg nem nagyítunk bele nagyon, addig itt is teljesen jó képet látunk magunk előtt, viszont a részletekbe belemászva itt is vannak gondok. Ha ProRAW-ból exportáljuk ki, nagyon zajos alappal kell megküzdenünk, ha az élesített jpg-t nézzük, akkor pedig még elkentebb részletek zavarnak be a képbe.

Teszem hozzá, ez már nem az a szint, ahol a hasonló gyújtótávolságon dolgozó Canon képei viszonylag szűkre rekeszelve is tökéletes részletességűek, hiába nagyítunk bele a BMW-logóba, a felnibe, a beltérbe, az már nem lesz tökéletes, tehát részletfotót cikkhez nem vágnék a 7D képeiből sem, ugyanakkor más ligát képvisel az iPhone-hoz képest, és egészében teljesen más hatása van: itt nagyon kijön az az alapigazság, hogy a szenzor és az optika fizikai mérete adja a fényképezés alapjait, és ha az aránylag kicsi, akkor óriási hátrányban van egy mobil, szuper mesterséges intelligencia ide vagy oda.

Egy kis sötétség

Nagyon kevés fény volt a magtárolóban, amikor a BMW odaállt, nem véletlen, hogy az iPhone egyből egy 1600-as ISO-ra tolta fel magát, és mellé még jutott a több másodperces, expozíciókat egymásra dolgozó záridőből is, engem őszintén meglepett, hogy ennyire sok fényt tudott beengedni úgy, hogy közepesen stabil kézzel is elsőre élesre ki tudtam fotózni – nem az enyém az érdem, a telefoné. A Canon esetén állványt használtunk, ha már fényfestős képek miatt amúgy is vittünk magunkkal, és a fotós táskába amúgy is belefér egy kisebb tripod, így az érzékenységgel tudtunk csalni a DSLR esetében, éppen ezért adok egy plusz pontot az iPhone-nak, ami a kis mérete, az okos automatikája és a profi stabilizátora miatt itt az elkészült kép hangulatában lekörözte a 7D-t, amivel én ISO800-on nem tudtam olyan fotót lőni, ami nem mozdult be.

Persze végeredmény szempontjából itt is egyértelműen a 7D nyert: nézzük meg a vonalakat, a zaj hiányát, a részleteket, a lencserajzolatot, ide tényleg nem kell sok megjegyzés. Profi kézben, vagy állvánnyal egyértelműen győzedelmeskedik a Canon, kezdők viszont az iPhone-nal tudják ezt jobban lefotózni.

Minden más

Egymás mellé parkolt Honda NSX-et és OT-rendszámos E30-at kevés helyen lehet látni, de a 38. Parkoló Parádén ez csak a jéghegy csúcsa volt. A Canon képén természetesebbek a mélységek, részletes a lombkorona, viszont a háttérben lévő épület vízszintes vonalait az iPhone is jól elkapta, ami számomra meglepetés volt.

A kastélyparkban lefotózott BMW tipikus újságcikk-kép nálunk, és míg a lerekeszelt Canon itt is jobb fotót csinált, szerintem az iPhone képe itt már tökéletesen használható lenne akár a cikkbe is – kicsit kevesebb a részlet, de ha azt vesszük, hogy nagy százaléknyi mobilos olvasónk van már, aki nem nagy monitorokon nézi a képeket, és mi sem teljes felbontásban töltjük fel a szerverre a fotókat, akkor igazából egyáltalán nem fáj a Canon helyett az iPhone képét látni

BMW vagy Trabant nem ugyanaz, viszont a beltér fotójánál ugyanazt tudjuk mondani, mint a cikk elején, az automatikus HDR remekül összehozza a sötét lábteret a világos műszerfallal, tehát gyors megosztásra remek az iPhone, viszont újságcikkben jobban néz ki, hogy több részlet éles és természetesebbek az apró finomságok, illetve a fényszintek közti különbség.

Le a kalappal az iPhone 14 Pro előtt, nagyon egyszerűen használható és egy amatőr fotós számára is gyors sikerélményt ad, ideális esetben pedig a végeredmény is tud olyan szintet hozni, amit egy újságcikkben már mi is szívesen megjelenítünk, viszont nem minden esetben. Nagyon messzire jutott a mobilos méretbe pakolható hardver, illetve a mögöttes feldolgozó algoritmus is, viszont a fotózás alapelvei nem változtak: jó képhez nagy szenzor és optika kell, ami egy DSLR-nél megvan, cserébe könnyebb is elrontani a képeket, ha valaki nincs tisztában az alapfogalmakkal.

A galériából minden fotó megnézhető nagyobb méretben is.

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!