Autós üldözésbe keveredett a troli sofőrje, ő állította meg a bűnözőt

A villamosvezetők munkájáról szóló cikkünk után több észrevétel is érkezett, hogy érdemes lenne a trolivezetők munkáját is szemügyre venni. Mivel Attila, a villamosvezető is azt javasolta, hogy érdemes megnézni azt, hogy mennyivel stresszesebb a közlekedés kötött pályán a belvárosban, így ismét elszegődtem, ezúttal trolivezetők szemével figyelve a fővárosi közlekedést.

A BKV részéről ismét zöld lámpát és azonnali segítséget kaptam, ezúttal a rutinos Kemény Viktor személyében, vele jártuk be oda-vissza a 72M vonalát. Gyors bemutatkozás és néhány mondat után a Škoda-Solaris fülkéjébe is pattantunk. A BKK Futár alkalmazás kíméletlenül jelzi, hogy indulás van – az összes többi fővárosi tömegközlekedési eszközhöz hasonlóan itt is a néhány colos monitor diktálja a tempót és visít, ha késésben van a pilóta. Márpedig ha késésben van, arról általában a többi közlekedő, illetve sok esetben az utasok tehetnek, de erről majd később.

Kíváncsi voltam, mik a leggyakrabban előforduló helyzetek, amik nehezítik a járatok előrehaladását. Sokat nem kellett várnom, a Hermina úton egyből elénk vág egy fehér furgon, rögtön fékezve is egy egészségeset és már tolja is az orrát csigatempóban a kiszemelt parkolóhelyre. Viktor erre csak mosolyogva legyint egyet, mint meséli, ezek teljesen megszokott helyzetek, szerintem a pulzusa sem emelkedett meg tőle. Fel van rá készülve, mint ahogy az öt méterrel előttünk, a belső sávban haladó autó mögül a troli elé egy méterrel bevágó kék táskás, robogós futár akciójára is – ha már ő maga nem figyel saját testi épségére. Haladunk a nem túl erős péntek délelőtti forgalomban, hol a buszsávban, hol a többiek között. Innen is szemet szúr, hogy sokan mennyire tojnak a sávok szabadon hagyására. Akik parkolónak tekintik az egész várost, azokat pont ez sem fogja érdekelni, azoknak a mágikus vészvillogó mindent elbír.

A Podmaniczky utcában, a Nyugatinál kezdődik a vezeték nélküli szakasz, Viktor gombnyomásra lehúzza a szedőt (áramszedő), így haladunk tovább. A felrakása kissé bonyolultabb, olyan helyen kell pontosan megállni az úttesten, ahol a szedőket újra fel lehet emelni. Visszafelé úton rögtön jön is a példa, amivel naponta küzdenek, minden vonalon. A valószínűleg a vidéki Indiában szocializálódott külföldiek által bérelt Camry turbános vezetője az erélyes dudaszó ellenére is a legnagyobb nyugalommal várakozva telefonálgat tovább – a megállóban vészvillogózva, a szabálytalanul várakozó sorban harmadikként. Esélyünk nincs a megadott helyre állni, így Viktor leszáll és kézzel kénytelen megoldani a feladatot – máris késésben vagyunk.

Ugyanez a helyzet a buszsávokban, kereszteződésekben ragadókkal, a kerékpárosokkal, rolleresekkel (ez a kettő a legveszélyesebb), gyalogosokkal – mind gyönyörűen fel tudják tartani a haladást. A legrosszabbak azok a közlekedők, akiknek szemmel láthatóan fogalmuk nincs a KRESZ-ről, még az alapokról sem. Na ők az igazán veszélyesek. Ráadásul vannak olyan kiszigetelt szakaszok is (a villamosvonalakhoz hasonlóan), amik alatt nem lehet megállni, mert onnantól lehet tolni a trolit (nem minden típus önjáró, ott vannak a retro Ikarus 280-asok vagy éppen a ZIU-k). Így például a 4-6-os villamos vonalát keresztezve nem fér bele az, ha néhány vakegér autós a kereszteződésben ragad, ott megállás nélkül át kell haladni, mese nincs.

Gyorshajtásra esély sincs, a végsebesség 50 km/órában van korlátozva, a rendszer nem engedi a felelőtlen duhajkodást. A forgalmi utasításokban meg vannak szabva az egyes szakaszok haladási sebességhatárai, kanyarokba sem lehet ész nélkül, kedv szerint behajtani. Máshogy kell például a kis- és nagyívű kanyarokat megközelíteni, vannak lassú és gyors váltók, ahol szintén más-más sebességet kell alkalmazni. Ezek miatt a lassítások miatt egyébként sokszor kapják az ívet hátulról a türelmetlen autósoktól, pedig ilyen helyzetekben nem a vezetőn múlik a választott tempó. Ősszel és télen az ónos esők és a felsővezeték jegesedése is nehezíti a haladást, ilyenkor láthatunk szikraesőt haladás közben. Ezt külön töretőjáratokkal, illetve a troli vezetőfülkéjében található töretőgomb megnyomására aktiválódó rendszer segítségével lehet a vezetékekről eltávolítani.

Ennek a legelterjedtebb típusnak az elméleti hatótávja vezeték nélkül egyébként 4 km, ennyit ad meg a gyártó, ezt garantálja. A valóságban ennél szerencsére jóval többet enged, amit az akku töltöttségi szintjének jelzőjén egyszerűen csekkolni lehet. Beérünk a sűrűjébe, a Baross utca környékén egyre több az érdekes és zord arc, velük sokszor konfrontálódnak a vezetők, például az első ajtós rendszer miatt.

Nyilván így nehéz bliccelni, ami meglepő módon leginkább a külföldiekre jellemző. Ők is tudnak késést okozni a rendszerben, mert a szerelvény végétől komótosan végignyomkodják az összes ajtónyitó gombot, majd kénytelen-kelletlen előre ballagva még jegyvásárlással is lassítják a tovább haladást. Némileg szerencsétlen módon ez a szakasz most a metrópótlás miatt részben első ajtós, részben nem, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Ami némileg könnyíti a szituációt, hogy használhatnak egyes fizikai elválasztóval rendelkező villamosszakaszokat, ott viszonylag kevesebb a stressz.

A legkeményebb napja Viktornak egyébként akkor volt, amikor először vakon rányitották egy autó ajtaját, majd ugyanazon a napon este a Bajcsy-Zsilinszky úton autós üldözésbe keveredett. A rendőrök azt az egy keresztutcát felejtették el lezárni, ahonnan a trolival érkezett, így lassú tempóval bár, de telibe verte a rendőrök elöl menekülő külföldi bűnöző kivilágítatlanul száguldó autóját, aki aztán futva menekült tovább.

Aki trolivezetőnek állna, annak elég a B kategóriás jogosítvány, amit természetesen egy három hónapig tartó képzés követ, ugyanúgy típusvizsgákkal tarkítva, mint a villamosvezetők esetében. Néha még a rendőr is hülyén szokott nézni, amikor ilyen jogsival találkozik, ugyanis a T (traktoros) jelzés mellé ütnek egy R betűt, így TR lesz a kategória. Ezzel hagyományos buszt egyébként nem lehet vezetni. Ezen kívül három évente kötelező a belső megújító KRESZ és műszaki vizsga.

Viktor a nehézségek ellenére mégis szereti a szakmáját és hosszú távra tervez. Eleve több, mint tíz éve csinálja, pedig a többséghez hasonlóan eleinte ő is csupán egy-két évre tervezett, aztán mégis megragadt. Kiszámítható a beosztás, nem rossz a pénz és három gyerek mellett az sem baj, hogy családbarát a cég. Mondjuk neki egyszerűbb, mert halvérű, idegbetegeknek, hevesebb vérmérsékletűeknek és száguldozni vágyóknak ez a meló kevésbé ajánlott.