A vegyipar nagyágyúi évtizedeken át titkolhatták az „örök vegyszerek” káros hatásait

Korábban írtunk már az úgynevezett örök vegyszernek is titulált PFAS, azaz perfluor-alkil vegyületekről, amelyek rendkívül nehezen bomlanak le, de a megsemmisítésük még vegyipari eszközökkel sem egyszerű feladat. Ilyen anyagokat használnak például bizonyos edények bevonatához, víz-, és foltálló anyagok létrehozásához vagy például repülőgépek hajtóműveinek építéséhez.

Ezekből a vegyszerekből rengeteg halmozódott fel a környezetünkben, olyan mértékben, hogy az esővíz például már a bolygó egyetlen pontján sem alkalmas az emberi fogyasztásra.

Most viszont kiderült, hogy bizonyos vegyipari nagyvállalatok akár évtizedek óta tisztában lehettek ezeknek a vegyületeknek a káros hatásaival, azonban azokat tudatosan eltitkolták a nagy nyilvánosság elől.

Erről egy nemrég megjelent tanulmányban számoltak be amerikai és ausztrál kutatók. Az általuk átvizsgált, bizalmas besorolásúként megjelölt dokumentumok arról árulkodnak, hogy az iparági szereplők szándékosan késleltették a PFAS-vegyületekkel kapcsolatos egészségügyi és környezetvédelmi hatások nyilvánosságra hozását, sőt, még a hasonló anyagok szabályozásának is keresztbefeküdtek. A kutatók 1961-től 2006-ig tartó időszakban készült dokumentumok elemzésével jutottak erre a következtetésre. A megvizsgált anyagok között olyan is volt, amelyet bizonyos iparági vezetők meg akartak semmisíteni. A kutatók a dohányipar taktikáinak leleplezésére irányuló korábbi vizsgálódások módszertanát követték.

Több dokumentum egy Robert Bilott nevű ügyvéd által indított per során láttak napvilágot. Bilott volt az első, aki sikeresen perelte be a DuPont vállalatot a PFAS-szennyezésért. A pert a The Devil We Know című dokumentumfilmben dolgozták fel, a papírokat a filmesek juttatták el a University of California San Francisco könyvtárába.

Ezek a dokumentumok világosan bizonyítják, hogy a vegyiparban tudtak a PFAS veszélyeiről , azonban ezt elhallgatták a nyilvánosság, a szabályozó hatóságok, de még a saját dolgozóik elől is

– mondta Tracey J. Woodruff professzor, a University of California San Francisco munkatársa, az amerikai környezetvédelmi hivatal, az EPA korábbi tanácsadója.

Az egyik dokumentum a teflon egészségre gyakorolt hatásait szondázó 1961-es vizsgálatból származik, ennek során megállapították, hogy a C8 nevű PFAS-vegyület belélegezve rendkívül, lenyelve közepesen mérgező. A vizsgálat során azonban az is kiderült, hogy a perfluoroktán-sav (PFOA) – amelyről azt is tudjuk, hogy rákkeltő – két nappal a lenyelés után végzett egy kutyával.

A DuPont és a 3M illetékesei azzal is tisztában voltak, hogy két alkalmazottjuknak is születési rendellenességektől szenvedő gyerekük jött a világra. Egy belső vizsgálat során a cég képviselői azt mondták, nincs tudomásuk róla, hogy a C8 bármilyen születési rendellenességet okozott volna a DuPontnál.

Később, a nyolcvanas években a cég dolgozóinak azt mondták, hogy a C8 legfeljebb annyira mérgező, mint az asztali só, holott ekkor már legalább egy évtizede birtokában voltak az ennek az ellenkezőjét bizonyító információknak.

A C8-nak nincs mérgező vagy negatív egészségügyi hatása az emberekre

 – írta a DuPont egy 1991-es dokumentumban, azaz kereken 30 évvel azután, hogy kiderült ennek az ellenkezője.

A cég az EPA-re is megpróbált nyomást helyezni, hogy elismerjék a teflonbevonatok biztonságos mivoltát. A környezetvédelmi hatóság 2004-ben 16,45 millió dollárra büntette a DuPont-t, amiért nem hozták nyilvánosságra a PFOA-vegyületek veszélyeiről szóló adatokat. Ez akkor az USA történetének legnagyobb léptékű környezetvédelmi bírsága volt. Ehhez képest a DuPont-nak egy évvel később, 2005-ben mintegy egymilliárd dolláros bevétele származott a C8, illetve PFOA forgalmazásából.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!