BelföldSport

Újjászületett legendákat ünnepelt a Renault a Rétromobile-on

Több mint negyedszázada tart a retróláz az autóiparban, a Volkswagen New Beetle, a BMW kötelékében készült Mini és a Fiat 500 mellett tucatnyi múltidéző típust dobtak már piacra. A trend mostanra sem fáradt el, sőt, a Renault most kezd csak igazán bele, és minden esélye megvan rá, hogy új arculata sikeres legyen. A nagyszabású Rétromobile kiállításra vagány standdal készültek, azt a 100 éves rekorder autót is kiállították, amiről a legújabb prototípust mintázták.

Az autógyártók jellemzően kétféle módon közelítik meg az elektromos átállást. Vannak, akik a futurisztikus formákkal azonosítják az automobillal egyidős technológiát, és vannak, akik a vásárlók szívét szeretnék elrabolni, emberközelibbé téve a sokak számára idegen műfajt. A klasszikusok feltámasztása ehhez egy kiváló lehetőség, pláne, ha olyan retrós formát sikerül rajzolni, ami szépen illeszkedik a jövőbe. A Renault most rátalált erre az útra, az új 5-ös és a 4-es is mindkét tábor számára egyformán vonzó lehet, a visszatérő Twingo is egy generációt mozgathat meg.

Az év első jelentős veterános eseménye, a Rétromobile kiállítás jó alkalom volt arra, hogy a megújuló kínálatot a legendás eredetikkel szó szerint szembeállítva büszkélkedjenek a 127 évre visszanyúló múltjuk egyik emlékezetes időszakával, a hetvenes évekkel, amikor még a 17-eshez hasonló, elegáns kupét is kínáltak a 12-es műszaki alapjain. Lenyűgöző, restomod stílusú utódja, az R17 mellett egy másik koncepciót, egy rekordvárományos prototípust is elvittek Párizsba. A Filante Record 2025-ről nemrég részletesen is beszámoltunk, és most élőben is megnézhettem.

Arányai alapján Batmobilhoz hasonló, lehengerlő tárgyra számítottam, valójában kicsinek tűnt, ami nemcsak a kiállítótér atmoszférájának, hanem keskeny, filigrán alakjának is köszönhető. A vadászgépek pilótafülkéjéhez hasonló kabin már nem újdonság, de benne a kupolával együtt felemelkedő irányító szerkezet annál inkább. Liláskék fényezésének jót tettek a reflektorok, szépen kihozták a különleges színt, egyedül a kerekek burkolata lógott ki a dizájnorientált összképből, nekem kicsit prózai a többi eleméhez képest. A lebegni látszó lámpákat viszont imádtam.

Az elsők a 100 évvel ezelőtti elődjére utalnak a karosszéria egyszerre ívelt és csúcsos orrkialakításával, meg persze a Renault emblémával együtt, ami a Filante-on világít, hiszen ez az új őrület. A 40 CV des Records hosszú orrában egy nagy sorhatos benzinmotor feszít, 9,1 literből három karburátorral 150 lóerőt hoztak ki, ami 200 km/órás végsebességre volt elég. Mindezt 1925-ben! A favázas, acéllemezekkel és szintetikus bőrrel borított kasztnit a Montlhéry 24 órás versenyre már a képeken látható, lőrésnyi szélvédőt engedő, zárt karosszériával indították el.

Itt produkálta a legfontosabb rekordját. A mérnök-pilóták, Garfield, Plessier és Guillon váltott műszakban 4167,578 km-t tettek meg vele 173,649 km/h-s átlagsebességgel. Bár szívesen kipróbálnám, milyen érzés a míves műszerekkel telepakolt, szűk belsőben ülve a hatalmas fakormánnyal irányítani a 40 CV-t, azt hiszem, nem lenne bátorságom a korabeli Michelin gumikon ilyen tempóval órákon át körözni. Igaz, parkolni még nagyobb kihívás lehet vele…

A kiállítás alkalmából a Renault Classic bejelentette új szolgáltatását, ami minden valaha gyártott, már veteránkorú típusához teljes támogatást kínál. Restaurálást is vállalnak, de tudnak segíteni az otthoni felújításban és alkatrészeket is lehet tőlük rendelni. Ez egy pozitív üzenet a Renault és általában a klasszikus autók rajongóinak. Arról árulkodik, hogy a múlt nem csak egy eszköz az új autók eladásához. Tisztelik a gyártmányaikat és a kitartó tulajdonosokat. Más kérdés, hogy az ilyesmi bevételi forrásnak sem utolsó.

TotalCar.hu