Kertész Alice 1956-ról: Meghallottam a szüleim hangját, és indultam haza
Két 1956-ban Melbourne-ben olimpiai bajnok tornász, a kéziszercsapat tagja, Korondi Margit és a szintén az Egyesült Államokba emigráló Bodó Andrea hagyott itt minket idén. Az ugyancsak aranyérmes csapattárs, Kertész Alice idézi fel alakjukat, s azt, ő miért tért haza a forradalom után.
|
|
| Fotó: Szabó Miklós |
– Korondi Margit március hatodikán, Bodó Andrea szeptember huszonegyedikén hunyt el. Mindketten Amerikában éltek, szép kort értek meg, Korondi nyolcvankilenc, Bodó nyolcvannyolc esztendőt.
– Nehéz az elmúlásról bármit is mondanom. Benne vagyok én is a korban, november tizenhetedikén már nyolcvanhét éves leszek. Hallgatom!
| Született: 1935. november 17., Budapest Klubjai versenyzőként: Postás (1949–1953), Bp. Honvéd (1954–1960), válogatott kerettag (1954–1960) KIEMELKEDŐ Eredményei: olimpiai bajnok (kéziszercsapat, 1956, Melbourne), olimpiai 2. (összetett csapat, 1956, Melbourne), olimpiai 6. (felemás korlát, 1956, Melbourne), világbajnok (kéziszercsapat, 1954, Róma), vb-2. (összetett csapat, 1954, Róma), főiskolai világbajnok (felemás korlát csapat, talaj csapat, 1954, Budapest), mesterfokú bajnok (felemás korlát, gerenda, 1958) Klubjai edzőként: KSI, Vasas (1961–1981), szövetségi kapitány (1981–1982) Elismerései: a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954), mesteredző (1974), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996), Magyar Tornasportért díj (2011), a Köztársaság Elnökének Érdemérme (2011) |
– Kérem, idézze fel az alakjukat, személyiségüket! Egyáltalán hogyan érintette, hogy az olimpiát követően nem tértek haza, hanem az Egyesült Államokban telepedtek le? December hetedikén nyerték meg az aranyérmet, mi történt azután? Összedugták a fejüket, hogyan tovább?
– Persze! Többé-kevésbé tisztában voltunk, melyikünk mit szeretne. Én a hazamenetel mellett voltam.
– Jól tudom, nem volt titok, hogy Korondi Margit nem tér haza a játékok után?
– Igen. A szüleivel még otthon megbeszélte, ne legyen teher neki a döntés, hogy kint marad-e, vagy hazatér. Volt benne vágy, hogy ne otthon élje le az életét. Nem Ausztráliában, hanem Amerikában. Arról, hogy mi történt volna, ha hazatér, így fogalmazott egykoron: „Havi háromezer forintért tanítsak?”
– Ráadásul megromlott a viszonya férjével, Plachy Mátyással. Más kérdés, hogy az ökölvívó nem sokkal később utánament az Egyesült Államokba.
– Igen, megpróbálták együtt, végül – noha gyermekük született – különmentek.
– Korondi Margit az Oktogonon kötödét nyithatott, csináltatott cipőben járt. Már Helsinki olimpiai bajnokaként nagyon kemény munkával tudott csak visszatérni, miután a szakvezetőség úgy döntött, szükség lenne rá 1956-ban a válogatottban.
– Hogy milyen volt Gréti? Finoman fogalmazva sem az ötvenes évek nőideálja. Semmi sem állt tőle távolabb, mint annak lenni. Abszolút alkalmas volt arra, hogy Amerikában éljen. Üzletasszonyként is remekül irányította az életét. De engem azzal nyűgözött le, amit a szereken művelt! Azt mondták róla, már a pólyában kézen állt. Édesapjának, a tornász és testnevelő tanár Korondi Ferencnek köszönhetően jobban járt kézen, mint lábon… Mondhatni, a szereken nőtt fel. Hogy alig egy év alatt visszanyerte a formáját, abban az akaratereje mellett a tehetsége segítette.
|
|
| Korondi Margit (elöl) és Kertész Alice melbourne-i városnézés előtt az autóbusz lépcsőjén. Kertész fölött takarva Köteles Erzsébet, a második ablakban Szőke Kató, a harmadikban Gyenge Valéria olimpiai bajnok úszók |
– Felemás korláton 1952-ben olimpiai bajnoki címet szerzett. Az volt a legjobb szere?
– Kivételes tehetsége révén Gréti mindegyiken kiválóan teljesített!
 |
| Kertész Alice gerendán is művészi színvonalú előadásra volt képes |
– A talentumával ő is tisztában volt, amit nem is rejtett véka alá. Noha itthon nem tudott Keleti Ágnes elé kerülni, külföldön tárgyilagosabb pontozás mellett több alkalommal is legyőzte.
– Teljesen igaza volt! Majdnem biztos vagyok abban, ha Herpich Rezsőné, Vali néni nem Keletit favorizálja, Korondi tízszeres olimpiai bajnok lehetett volna.
– Keleti Ágnes ötszörös aranyérmes, Melbourne-ben négyet nyert, a korszak másik nagy sportolója, a kilencszeres bajnok Larisza Latinyina szintén négyet.
– Fenntartom, Korondi mindkettőjüknél jobb volt. Egyébként Latinyinával kapcsolatban történt egy nagyon kínos esetem: nagyon jól tudtam oroszul, de elfelejtettem, s amikor hosszú idő után ismét találkoztunk, azt hitte, azért nem beszélek vele, mert politikai okokból haragszom rá.
– Meddig tartották a kapcsolatot Grétivel?
– Eszembe jut vele kapcsolatban egy történet: Tatán edzett az Aranycsapat, mi csak úgy beálltunk az egyik kapuba a hálóhoz. Jött Grosics Gyula, és azt mondta: „Na, lányok, most úgy kell védenem, nehogy eltaláljon benneteket a labda!” Mit mondjak, minden lövést megfogott, tényleg ő volt a Fekete Párduc! Eleinte telefonon beszéltünk Grétivel, később íméleket váltottunk, de egyikünk sem rajongott a levelezés ilyen formájáért. Miután Plachytól elvált, hozzáment egy magyar vállalkozóhoz, akivel számos alkalommal jöttek Magyarországra. Miután meghalt, nincsen kapcsolatom a családjával, nagyon hiányzott neki a párja, úgy vélem, utána akart menni. Hiába próbáltam angolul felvenni a kapcsolatot a lányával, nem reagált. Sosem voltam nála Las Vegasban, a szívem miatt régóta nem ülhetek repülőre. Illetve az orvos azt mondta, felszállhatok, csak nem biztos, hogy élve szállok le…
 A 101 éves Keleti (Klein) Ágnes – aki 1939-ben az érettségi után vette fel a vezetéknevét – apja ösztönzésére gyerekkorában rengeteget sportolt, mi több, gyakorlott tornásznak számított, s nem mellékesen csellózott. Figyelemmel kísérte az 1936-os berlini olimpia női tornacsapatversenyét, ennek is hatására 1940-ig a Nemzeti Torna Egyletben sportolt, a háborút követően a Postásban. Noha eredményei predesztinálták, a verseny előtti utolsó edzésen megsérülve 27 évesen sem mutatkozhatott be az 1948-as londoni játékokon, rá egy évre a budapesti főiskolai vb-n már négy elsőség lett az övé. Helsinkiben (1952) talajon megszerezte első olimpiai aranyát, a csapattal összetettben ezüstérmes, emellett két bronzot is gyűjtött (felemás korlát, kéziszercsapat). A római vb-n (1954) felemás korláton verhetetlennek bizonyult, ahogyan a kéziszercsapat is. Melbourne-be társaihoz hasonlóan zaklatott állapotban utazott, ott viszont a találkozás testvérével megnyugtatta, talajon Latinyinával holtversenyben megszerezte első melbourne-i aranyát, majd felemás korláton és gerendán is nyert. Az 1956-os forradalmat, az olimpiát és az emigrációt a sport szempontjából tárgyaló Vér és aranyak című könyvben ezt mondta a csapatgyőzelemről: „A kéziszercsapatban nyert olimpiai bajnoki cím azért áll közel a szívemhez, mert a gyakorlat koreográfiájának kialakításában részt vettem.” Négy ausztráliai győzelmével Keleti Ágnes összességében ötszörös olimpiai bajnok lett! Az ötödik kontinensen szeretett volna maradni, de nem találta meg a számítását, rövid kitérő után Izraelben telepedett le, a női válogatott szövetségi kapitányaként vett részt az 1960-as római játékokon. Az 1983-as budapesti vb-re tért vissza először az országba, jelenleg Budapesten él. |
 |
| Fotó: Szabó Miklós |
– Bodó Andreával is íméleztek?
– Igen, s miután Köteles Erzsikével szinte naponta beszélt telefonon, még aznap tudtam mindenről.
– Szakmailag milyen teljesítményt nyújtott?
– Dea – mert mi csak így hívtuk – minden szeren hozta a formáját, nagyon magas színvonalon. Ám nem is erről beszélnék vele kapcsolatban: tüneményes természetű, aranyos, szerethető valaki volt, olyan, aki senkit sem tudott megbántani. Mindenki kedvelte, nem ismerek olyat, aki nem. Még Vali néni is…
– Ezt viccből mondja vagy komolyan?
0 Komolyan – egészen addig a kedvence volt, amíg a fia udvarolt neki.
| VERSENYZŐK Áts Jenő (úszás), Bodó Andrea (torna), Bódy János (öttusa), Domján Árpád (vízilabda), Gerlach József (műugrás), Gyarmati Olga (atlétika), Gyenge Valéria (úszás), Hartmann Cecilia (kajak-kenu). Hernek István (kajak-kenu), Keleti Ágnes (torna), Korondi Margit (torna), Magay Dániel (vívás), Magyar László (úszás), Martin Miklós (vízilabda), Moldrich Antal (öttusa), Nagy Ambrus (vívás), Nagy Márta (torna), Ördögh Zsuzsa (úszás), Pajor Éva (úszás), Rerrich Béla (vívás). Róka Antal (atlétika), Rozsnyói Sándor (atlétika), Siák Ferenc (műugrás), Somogyi János (atlétika), Székely Ripszima (úszás), Szigeti Zoltán (kajak-kenu), Szőke Kató (úszás), Tábori László (atlétika), Takács Attila (torna), Varasdi Géza (atlétika), Záborszky Sándor (úszás), Zádor Ervin (vízilabda), Zimonyi Róbert (evezés) EDZŐK Gergely János (úszás), Gróf Ödön (úszás), Papp Bálint (műugrás), Piller György (vívás) |
– Dea miért maradt kint?
– Eredetileg nem állt szándékában elmenni, de férje, Molnár Miklós újságíró kijutott Melbourne-be, ott döntöttek úgy, hogy Amerikát választják. A Sports Illustrated túráján nagyon megtetszett nekik Los Angeles, nem messze a kaliforniai metropolisztól, Novatóban telepedtek le.
– Bodó Andrea nem távolodott el a tornától, a ritmikus gimnasztikához húzott a szíve.
– A Nemzetközi Tornaszövetségen belüli szakágban tevékenykedett tovább, Los Angelesben és Barcelonában az ötkarikás játékokon technikai igazgató volt, szép karriert futott be. Vele és Grétivel is személyesen Magyarországon találkoztunk. A közelmúltban még váltottunk ímélt. Először megírta, ismét teljesen jól van – ehhez tudni kell, korábban daganatos betegségben szenvedett –, majd nem sokkal később már olvashatatlan volt az üzenete. Aztán már csak a haláláról jött hír…
– Ön Melbourne-ben felemás korláton hatodik lett, mi választotta el attól, hogy legjobb szerén egyéniben dobogóra állhasson?
– Még a csehszlovákiai Nymburkban megsérült a könyököm, gipszbe kellett tenni. Engem tartaléknak vittek ki Ausztráliába, ám Nagy Márta nemigen tudta jól begyakorolni a kéziszergyakorlatot, és Vali néni úgy döntött, nekem kell pódiumra lépnem. Levették a gipszet, elkezdtem edzeni. Létezett egy olyan szabály, aki a szerenkénti versenyben nem indul, a csapatgyakorlaton sem vehet részt. Tass Olgával holtversenyben ötödik-hatodik lettem felemás korláton, abban az állapotomban nem ment jobban. A kedvenc elememet, hogy az alsó karfáról visszafogok a felsőre, a könyököm miatt meg sem próbáltam. A többi szeren még a húszba se kerültem be. Szerencsére a kéziszercsapat-versenyen már nem fájt.
 Magyarországot 12 sportágban 91 férfi és 20 női, összesen 111 versenyző képviselte a XVI. nyári olimpiai játékokon Melbourne-ben. Sportolóink 9 arany-, 10 ezüst- és 7 bronzérmet szereztek, ám a Magyarországon kialakult politikai légkör következtében sokan nem tértek haza, emigráltak. Az olimpiai bajnok, a 2019-ben 94 esztendősen elhunyt tornász, Köteles Erzsébet úgy fogalmazott, ha az itthoni sportvezetőség rugalmasabban áll hozzá a kialakult helyzethez, a kint lévők fele visszatért volna. Ehhez tudni kell, a magyar versenyzők az amerikai sportlap, a Sports Illustrated szervezésében körutazáson (Freedom Tour) vettek részt az Egyesült Államokban, sokakban ekkor érlelődött meg, hogy búcsút intenek az országnak. Köteles szavaival: „Volt nagy bőgés, mert előre látható volt, hogy aki az amerikai túrát választja, később vagy nem mer, vagy nem tud hazajönni. Sok értéket meg lehetett volna menteni. Ehelyett Melbourne a magyar sport Trianonja lett.” Mégis, a honi sport erejét mutatja, hogy az 1960-as római olimpián 6 első, 8 második és 7 harmadik helyet érdemeltek ki legjobbjaink. |
– Mi döntött a hazatérése mellett?
– Melbourne-ben nem kaptam hírt a szüleimről, nem tudtam, élnek-halnak-e. A repülővel megérkeztem Milánóba – a Sports Illustrated amerikai túrája nem vonzott, cirkusznak tartottam –, edzői állásom is lett volna Olaszországban. Ám egy honvédos társam telefonált, hívott haza. Azt mondtam, nem tudok semmit a szüleimről, előfordulhat, hogy nincsenek életben, mi kötne az otthonhoz? Másnap újra hívott, odaadta a kagylót a szüleimnek, én pedig indultam haza.
| VERSENYZŐK Dobay Gyula (úszás), Dömölky Lídia (vívás), Hámori Jenő (vívás), Jeney László (vízilabda), Kárpáti György (vízilabda), Keresztes Attila (vívás), Sákovics József (vívás), Ütő Géza (evezés) EDZŐK Iglói Mihály (atlétika), Török Zoltán (evezés) SPORTVEZETŐ Nádori László (a csapat technikai vezetője) |
– Köztudott, hogy a „tornászlányok” karrierjük befejezése után is összejártak. Köteles Erzsébet és Tass Olga kilencven év fölött hagyott itt bennünket, Korondi és Bodó közel a kilencvenhez. Egyszer megkérdeztem öntől, mi a hosszú élet titka, a mozgásra esküdött.
– Erzsike és Olga életük végéig mozogtak, Gréti és Dea is esküdött a tornára, én is sportolgatok naponta egy órát, gimnasztikázom, sétálok. Borzasztó, hogy nincsenek velünk. Erzsike egy idősotthonban hunyt el három éve – hozzá nem méltó körülmények között –, egy évvel később pedig még én köszöntöttem a kilencvenéves Olgit, átadtam neki a virágot, és azt mondtam, remélem, a következő kerek születésnapon is én köszönthetem. A sors nem így akarta. A szívem szakadt meg, annyira megviselt a halála. Az orvos megtiltotta, így nem is mertem elmenni a temetésére, hogy nézett volna ki, búcsúztatjuk, én meg a szívemmel „cirkuszolok”? Amikor megbeszéltük az interjút, az jutott eszembe, hogy az elsőt alig tizenhat évesen adtam, ez pedig az utolsó. Mindenkinek meg van írva a sorsa.
– Az is, hogy ez az utolsó beszélgetés?
– Benne vagyok már a korban. Hiszek Istenben, de templomba nem járok.
– Ha létezik, a „másvilágon” mi lenne?
– Meglepődik: orvos. A családunkban sokan praktizáltak, szívem szerint én is az orvosegyetemre mentem volna. Imádtam tornászni, orvosként próbálnám meg vinni valamire.
198 (!) nevet tartalmazott a FIFA-lista, amelyet a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség 1957. július 17-én küldött szét a tagszövetségeknek, arról informálva őket, hogy kik azok a külföldre szakadt magyar játékosok, akiket az MLSZ kérésére eltiltott. Az Aranycsapat három legendája, Puskás Ferenc (Bp. Honvéd, Real Madrid), Kocsis Sándor (Bp. Honvéd, Barcelona) és Czibor Zoltán (Bp. Honvéd, Barcelona) emigrálásáról többkötetnyi anyag fellelhető, arról kevesebb az információ, hogy Puskásék utódai, a forradalom idején már túrázó ifiválogatott tagjainak nagy része is külföldön boldogult – akárcsak a „nagy” Honvédot a dél-amerikai túrán irányító Kalmár Jenő. |
NemzetiSport.hu
