Megnéztük az egyik első Volkswagen T1-est – Sofie még 72 évesen is szexi!

Hannover egy méltán népszerűtlen turistacélpont a nyár közepén, főbb látványosságait nagyjából fél nap alatt körbe lehet járni, utána pedig egy közepesen szürke iparváros marad. De mégis mivel lehetne érdekessé tenni a Volkswagen-buszok származási helyét? Hát persze, hogy egy 75. Transporter születésnapot ünneplő fesztivállal, és öreg Volkswagen-buszokkal, mondjuk úgy 6000 darabbal. Az összes közül pedig Sofie volt a legöregebb, már szériagyártásból érkező T1, aki egy teljes véletlen folytán menekült meg.

10

Nagy mosoly, osztott ablak, index viszont még nincsGaléria: Volkswagen T1 1950 Sofie

1950 márciusában kezdődött meg a Volkswagen Type2, ismertebb nevén T1 tömeggyártása. A bogár farmotoros kialakítását és 25 lóerős, léghűtéses, négyhengeres bokszerét kapta meg, és bár alapjaiban nagyon közel volt a kisautóhoz, ahhoz képest egy meglepően jó teherautót csináltak belőle: 990 kilogramm saját tömeggel 750 kg terhet vitt el, ami a gyakorlatban egész biztos, hogy jóval több is volt sokszor. Végsebessége 80 km/h volt, a nagyon korai példányokat pedig még nem Hannoverben – ahol 1956 óta a mai napig, tehát T7-ig és ID. Buzzig bezárólag készülnek a VW buszok –, hanem az eredeti wolfsburgi üzemben gyártották.

Ha az első T1 most lesz 73 éves, akkor miért 75. évfordulós találkozót ünneplünk?

A válasz egyszerű: a Transporter közvetlen őseként a gyári belső használatra készült, 1947-es Plattenwagent említik, amit a Bogár gyártósoraihoz, szállítóeszközként használtak Bogár-motorral, 700 kilós terhelhetőséggel.

10

Az 1947-es Plattenwagen, aminek sajnos csak replikáját láttukGaléria: Volkswagen T1 1950 Sofie

Ma egy elképzelhetetlen mérföldkő, amihez időszámítást kötnek – így a 2007-es, 60. születésnapi találkozót és a 2023-as, egy évvel elhalasztott 75. évfordulót is – akkor viszont csak egy szerszám volt, amiket elhasználtak és kidobtak. Ennek megfelelően nem is nagyon maradt meg belőle semmi, a kiállított Plattenwagen is csak egy replika volt.

Sofie-t, tehát ezt a konkrét T1-et 1950 augusztus 8-án szerelték össze, 20-1880 alvázszámmal, L31 kódú galambkék színben. Egy teljesen hagyományos áruszállító, ablaktalan fémfal választja el a rakteret az egybeépített pados, három embert befogadni képes utastértől, és nyilván hátul sincs rajta ablak, helyette ott a korai T1-ekre jellemző hatalmas motorháztető, amivel markáns kontrasztot képez az apró lámpa, indexet hiába is keresnél: ez még hagyományos, karos irányjelzőt kapott.

A T1-mosoly már ekkor jellemző volt a típusra, ahogy az óriási méretű VW-embléma is. Ezeken a nagyon korai T1-eken még hátsó lökhárító sem volt, és a filigrán, de hosszú karú, pici külső tükrökből is látszik, hogy ennek már rendesen csókolomot kell köszönni.

10

Nagy ajtó, pici lámpa – később ezek megváltoztakGaléria: Volkswagen T1 1950 Sofie

Az első 23 évet ez az autó is kemény munkával töltötte. Hildesheim környékén, Alsó-Szászországban szállított árut nap mint nap, és szűk 100 ezer kilométer került bele, ami a kor léptékeivel nagyon soknak számított – ne feledjük el, hogy a 25 lóerős motor biztosan sokat közlekedett teljes terhelésen, és a hosszú olajcsere-periódust lehetővé tevő szintetikus olajak korától is messze járunk.

10

Itt még tényleg rengeteg helyet elvett a raktértől az egyébként pici motorGaléria: Volkswagen T1 1950 Sofie

A 70-es években nyugdíjazták a mindennapi munkából, és eladták egy VW-gyűjtőnek, aki talán ekkor még nem is volt teljesen tisztában azzal, hogy az ennyire korai példányok mennyire el fognak tűnni később, a kocsi 1973 és 1992 között többször gazdát cserélt, és időközben egyre rosszabb állapotba is került, így egyre nehezebb volt eladni, de a legjobb helyre került: egy dán gyűjtő, Tonny Larsen kizárólag az alacsony alvázszáma miatt megvette, és 2000 környékén teljesen felújította.

10

A karos tükröt is leváltották a későbbi szériáknálGaléria: Volkswagen T1 1950 Sofie

Teljesen szétszedték, az üres karosszériát forgatóállványon lakatolták, minden menthető alkatrészt felújítottak, ahova pedig új kellett, oda újat tettek, és a három évig tartó felújítás közben kapta meg az autó a Sofie nevet is, arra a legendára építve, hogy a legelső Dániába exportált T1-et is így keresztelték el 1950-ben. 2003-ban, a VW Bad Camberg-i busztalálkozóján deübált a kocsi, amiről ekkor már lehetett tudni, hogy a nagyon kevés megmaradt példány egyike, olyannyira, hogy még a gyári Volkswagen múzeumnak sem volt ehhez fogható autója.

10

Filigrán, mégis benne van az anyag, imádom!Galéria: Volkswagen T1 1950 Sofie

Ettől függetlenül Sofie-t tovább használták, 20 ezer kilométeren át járta a veterános eseményeket, találkozókat, és két szobányi díjat hozott el szinte mindenhonnan. 11 évig használta így a kocsit, közben persze lépten-nyomon döbbenetes pénzösszegeket kínáltak érte a rajongók, de Larsen nem akarta bárkinek eladni. Végül 2014-ben adta be a derekát, a gyári Volkswagen Commercial Vehicles Oldtimer múzeum vette meg tőle ezt a nagyon különleges autót, ami a 2023-as hannoveri Bus Festival egyik fő helyére, a központi csarnok bejáratához került.

Nézd meg a témában készült videónkat is!