José megváltozott – Somogyi Zsolt jegyzete

Tanulságos interjút adott José Mourinho a Corierre dello Sportnak – ha a portugál szakember megszólal, arra oda kell figyelni.

Most sincs ez másként, ráadásul volt téma bőven. Marad Rómában? Hogy élte meg a budapesti Európa-liga-döntőt? Rátette a vállára a kezét Howard Webb? Mi hangzott el a garázsban? Hány arab klubnak mondott nemet?

Van tehát megválaszolandó kérdés, nem is kevés, és a portugál edző egyik felvetés elől sem fut el. Speciális helyzetben van: már nem kell tartania semmitől, a szokásokkal ellentétben nyugodtan megnevezi, mely klubok keresték meg (ez itthon szörnyű titok, mintha szégyen lenne – pedig a szurkoló nem hülye, el tudja képzelni, hogy egy klub felkeres, tárgyal, egyeztet több jelölttel is, és nem mindig megegyezés a vége, miért lenne ciki ezt beismerni?), de a legérdekesebb talán az a félmondat, hogy egy régebbi konfliktusa 2008-ban volt, ma viszont már 2023-at írunk, és ő nem ugyanaz az ember, mint tizenöt éve. Ennyi idő alatt tanult, fejlődött a világ legjobbja is, és amit akkor helyesnek gondolt, ma akár szégyelli – no, de melyikünk gondolja ugyanazt a világról, a párkapcsolatáról, a munkájáról? Amikor José Mourinho Londonba érkezett, 2004-ben, Arsene Wenger volt az Arsenal, Alex Ferguson a United edzője, de azt talán kevesen tudják fejből, hogy a Tottenham kispadján Martin Jol ült (én sem tudtam, megnéztem…), és a West Bromwichban bemutatkozott Gera Zoltán – ugye, hogy sokat változott azóta a futballvilág? A szakvezető Portóból Bajnokok Ligája-győztesként köszönt el, a Chelsea-t bajnoki címig vezette, az Interrel is megnyerte a BL-t, és az első elveszített nemzetközi kupadöntője éppen Budapesten történt. Miközben magunk arra gondolhatunk, ilyen karrier után nincs rászorulva a szaúdi milliókra, ne feledjük el, hány szupergazdag futballista fogadta el az arab ajánlatot, így jár a tisztelet azért, hogy ő – egyelőre – képes volt nemet mondani a visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatra. Mert ezt ígérte az AS Roma játékosainak…

Tény, José Mourinho még mindig elviszi a show-t, akkor is, ha a munkáját már nem kísérik akkora sikerek, mint másfél-két évtizede, de ettől még igaz, jelenség, egyéniség, érzékeny és érdekes ember, akire a következő idényben is oda kell majd figyelni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!