Nem létezik a Szent Grál: Az IT monitoring ökoszisztémája

A modern informatikai környezetben azonban a hálózatok és rendszerek olyan összetettséget érnek el, amely képtelenné teszi a manuális felügyeletet és megköveteli az intelligens monitorozást. A Gartner becslése szerint a nagyvállalati IT-leállások átlagosan 5600 USD/perc kárt okoznak, így a rendszerek valós idejű felügyelete minden eddiginél fontosabb.

A monitoring szintjei

Az IT vezetőknek mindenekelőtt tisztában kell lenniük azzal, hol tartanak jelenleg, milyen célokat kívánnak elérni a rendszerfelügyelet által, és mi a valódi érték számukra.

A monitoring nem egyszerűen egy eszköz vagy egy folyamat, hanem egy folyamatosan fejlődő stratégia, amelynek különböző szintjei vannak. Leginkább egy épülő házhoz lehet hasonlítani, amin folyamatosan lehet, és kell is alakítani, aztán miután készült, folyamatosan karban kell tartani, korszerűsíteni stb.

A példánál maradva, a rendszerfelügyeleti ökoszisztéma igény szerinti mélységben felépíthető. Van, aki kacsalábon forgó palotára vágyik, van, aki megelégszik egy egyszerűbb, de költségkímélőbb megoldással.

Az viszont biztos, hogy a kezdeti ad-hoc monitorozástól, a mindenre kiterjedő, folyamatszintű és automatizált megoldásokig, az infrastruktúra-monitoring kulcsfontosságú az anomáliák észlelésében és a rendszerproblémák előrejelzésében. Hatalmas üzleti előnyt jelenthet a problémák azonnali észlelése mellett az is, ha arról is kapunk értesítést, hogy valami a jövőben nem fog jól működni. Ezek mellett pedig a kapacitás tervezésben is segíthet egy jól összerakott monitoring ökoszisztéma.

Itt sincs svájci bicska, nem létezik a monitoring Szent Grál

Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Sajnos azonban nincs egyetlen eszköz, ami mindenre jó lenne. Ahogyan az általunk ideálisnak gondolt házban az igényeink egyediek, úgy itt is a saját, speciális elvárásainkat figyelembe véve érdemes kialakítani a rendszerfelügyeleti ökoszisztémát.

– Az alábbi kérdések megválaszolása segíthet abban, hogy elinduljunk a saját rendszerünk kialakításában:
– Hol tart jelenleg a szervezet monitoring terén?
– Milyen céljaink vannak a monitoringgal?
– Milyen adatok a legfontosabbak számunkra?
– Mi a valódi érték számunkra?
– Mekkora kárt okoz, ha nem működnek az egyes rendszereink?

Ez utóbbinál nemcsak a hiba okozta kárral kell számolnunk, hanem az elmaradt haszonnal is.

A rendszerfelügyelet hiánya akkor fáj igazán, ha beüt a baj. Mint a biztosításnál. Amíg minden rendben van, addig kit érdekel, hogy nem kötöttünk ingatlanbiztosítást? Viszont amikor becsap a villám, és szabad szemmel jól látható összegbe kerül a tönkrement eszközök cseréje, javítása, akkor már hiába fogjuk a fejünket, nincs mit tenni. Érdemes a monitoringra is úgy gondolni, mint egy biztosításra, befektetésre, ami nem csak akkor segíthet, ha megtörtént a probléma, hanem segítségével meg is tudjuk előzni azt.

Ha megfogalmazódik valakiben, hogy igénye van a monitoringra, vagy annak fejlesztésére, érdemes külső tanácsadó segítségét kérni, aki képes kívülről értékelni a jelenlegi helyzetet, validálni az érettségi szintet és az elérni kívánt célt, illetve támogatja a megfelelő megoldás kiválasztásában, a megvalósításban és üzemeltetésben, továbbá a folyamatos fejlesztésben is tud segíteni.