BelföldSport

Van miről beszélni! – Papp Bálint jegyzete

Öt hét volt hátra a dán–norvég–svéd közös rendezésű, olimpiai kvalifikációs női kézilabda-világbajnokság rajtjáig, amikor a hazai sportági szövetség által rendezett utánpótlás-konferencián sportújságíró-kollégákkal beszélgetve (okoskodva?) azt mondtam: ha a magyar válogatott az ideálisnak tűnő csoportjából és a középdöntős ágról nem tud olyan helyezést kiharcolni, ami ötkarikás selejtezőt ér jövő tavasszal, nincs miről beszélni.

Hát most van miről beszélni!

 
 Hősies küzdelemben megvertük a horvátokat, még kijuthatunk az olimpiára
 A legkönnyebb csoportba kerül a női kézilabda-válogatott az olimpiai selejtezőn
 Albek Anna: Lehet, mínusz hatnál sokan már elkapcsolták a tv-t, ők így jártak
 Böde-Bíró Blanka: Bebizonyítottuk, hogy nagyon jó kis csapatunk van
 Golovin Vlagyimir: Egyszerre dobogott a szívük

Például arról, hogy bár az első öt mérkőzés után eldőlt, a Golovin Vlagyimir által irányított együttes az eredeti célként kitűzött negyeddöntőbe nem juthat be, de más eredmények szerencsés alakulása miatt (ha ezen múlik, mindig jöjjön az a fránya matek!) esélyt kapott arra, hogy az utóbbi években mumussá előlépő horvátok elleni hétfői győzelemmel mégis kiharcolja az olimpiai kvalifikációs tornarészvételt – kiharcolta. Elképesztő szívvel és küzdőszellemmel, hatalmas lelki- és akaraterővel.

Például arról, hogy a magyar csapat végre nem az utolsó húsz percben bukott el egy sorsdöntő mérkőzést, többgólos előnyről, hanem a kritikus hajrában fordított, többgólos hátrányt ledolgozva.

Például arról, hogy Montenegró és Svédország ellen úgy tűnt, nincs igazi vezéregyéniség, aki hátára venné a csapatot és megoldásaival átlendítené társait a hullámvölgyeken. A hétfői csata utolsó harmadában viszont bejöttek a taktikai változtatások és a nagyszerű egyéni teljesítmények mellett nagybetűs csapatként harcolva is jelesre vizsgáztak Böde-Bíró Blankáék.

A fontosabb célt – jó adag szerencsével is, ezt se hallgassuk el – teljesítette a válogatott, tovább küzdhet az ötkarikás álmokért, ami kalapemelést érdemel. Az önfeledt öröm, az abszolút jogos és indokolt ünneplés közben beszéljünk azért arról is, hogy így is maradhat hiányérzet a svédországi szereplés, a hullámzó játékkal elért tizedik helyezés után. Vb-n legutóbb tíz évvel ezelőtt, Szerbiában jutott be a legjobb nyolc közé női válogatottunk, Eb-n is csak kétszer (2014-ben és 2018-ban) a szintén Szerbiában szerzett 2012-es bronzérem óta. Az ideit is beleszámolva az elmúlt négy vb-n európai riválist ötször győzött le (2017-ben a lengyeleket és a cseheket, 2021-ben a szlovákokat és a cseheket, most a horvátokat), míg 11-szer alulmaradt (a norvégok, a svédek, a franciák, a spanyolok, a montenegróiak, a románok, a németek, a dánok és a svédek ellen). Márpedig egy európai vetélytárssal az ötkarikás kvalifikációs tornán is meg kell küzdeni, a vb utolsó meccsének utolsó percei azonban bőven adhatnak ehhez muníciót.

2023. december 11. hosszú évekig emlékezetes dátum lesz a magyar női szakágban. Reméljük, 2024. április 14. is az lesz – csak hogy az olimpiai selejtezőtorna utolsó fordulója után is legyen miről beszélni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!  

NemzetiSport.hu