„A kompromisszum sokszor a legrosszabb megoldás” – Jeff Bezos meglepő bölcsessége a döntéshozatalról

A kétórásnál is hosszabb beszélgetés számos témába belemegy, de korunk egyik fontos mágnása a legérdekesebb gondolatokat a vállalati döntéshozatallal kapcsolatban osztotta meg Lex Fridman podcastjában.

Lex Fridman orosz származású amerikai informatikus podcastja még 2018-ban rajtolt el The Artificial Intelligence Podcast néven, mely később a nemesen egyszerű The Lex Fridman Podcastra változott. Fridman

analitikus és konstruktív látásmódjával könnyedén hozza lendületbe beszélgetőparnereit,

minek köszönhetően kifejezetten érdekes, mélyreható – és kiadós – beszélgetésekbe szokott bonyolódni vendégeivel, akik az élet legkülönfélébb területeiről érkeznek.

Többek között olyan illusztris figurák is megfordultak már nála, mint Matthew McConaughey, Oliver Stone, Kanye West, és persze a közösségi média elválaszthatatlan kiskakasai, Mark Zuckerberg és Elon Musk. De ült már nála Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Mohammed El-Kurd palesztin író, Yuval Noah Harari történész és Chris Voss, az FBI egykori túsztárgyalója is.

A podcast legutóbbi, 405. epizódjában a világ pillanatnyilag harmadik leggazdagabb embere, az Amazon-alapító Jeff Bezos volt a vendég, aki egyéb üzleti érdekeltségei mellett a patinás The Washington Post napilap és az ambiciózus űrvállalkozás, a Blue Origin tulajdonosa is.

Napjaink egyik legsikeresebb embereként Bezos az egyike azon keveseknek, akik a lehető legátfogóbb tapasztalatok és rálátás birtokában, egészen magasról szemlélve és elemezve tudja megmondani a tutit az üzletről és a vállalati mechanizmusok rendszereiről. Több mint két órát beszélgetett Fridmannal, akivel több témát is körüljártak, de az epizód legérdekesebb része az, amelyikben Bezos a döntéshozatalról és a vitarendezésről alkotott, kulcsfontosságú gondolatait osztja meg.

A döntések típusait elemezve kifejti, hogy egyes döntések visszafordíthatatlanok, ezért megfontoltan és körültekintően kell meghozni őket, miközben a határozottság és a gyors előrehaladás elengedhetetlen a siker maximalizálásához. Ezeket az „egyirányú” döntéseket szinte minden esetben a legmagasabb rangú vezetőknek kell meghozniuk. Bezos kitér a vitás helyzetek kezelésére és rendezésére is, hiszen ezek elválaszthatatlanok a döntéshozatali mechanizmusoktól.

„Nagyon sokféle módon nem értenek egyet egymással emberek. A társadalmunkban és a vállalatokon belül is egy csomó mechanizmust alkalmazunk az ilyen jellegű viták megoldására. Sok közülük szerintem nagyon rossz”

– kezdi, majd egy példával folytatja.

„A megegyezés egyik nagyon rossz módja a kompromisszum. Mondok egy példát: egy szobában vagyunk, és megkérdezlek, hogy Lex, szerinted mennyi itt a belmagasság? Mire te azt feleled: Nem tudom, Jeff, talán 12 láb magas lehet. Én viszont azt mondom, hogy szerintem nem több 11 lábnál, ezért egymásra nézünk, és azt mondjuk, hogy egyezzünk ki 11 és fél lábban. Ez egy fölösleges kompromisszum. Szerezni kéne egy mérőszalagot, és le kéne mérni vele a belmagasságot. De ehhez ki kell találni, honnan szerzünk mérőszalagot, és azt is, hogyan lehet felvinni a mennyezetig, ezek pedig mind energiát igényelnek.”

„A kompromisszum mint megoldási mechanizmus előnye, hogy kevesebb erőfeszítést igényel – viszont nem vezet el az igazsághoz. És így az olyan természetű dolgokban, mint például a szoba belmagassága, ahol csak egy igazság van, nem szabad megengedni, hogy kompromisszumot alkalmazzunk ahelyett, hogy megismernénk az igazságot.”

Bezos ezután egy másik elterjedt, ám helytelen gyakorlatot is elemez, ami szintén roppant tanulságos, mert valóban gyakran bele lehet botlani annak ellenére, hogy köszönőviszonyban sincsen a hatékonysággal:

„Egy másik, hogy ki a makacsabb. Vegyünk két vezetőt a csapatomban, akik nem értenek egyet, ezért lényegében egyfajta lemorzsolódási háborút folytatnak: aki előbb kimerül, az kapitulál. Ez is egy olyan gyakorlat, amivel – nem győzöm hangsúlyozni – nem jutunk el az igazsághoz, és ez nagyon demoralizáló. Az ilyen helyzeteket egész egyszerűen eszkalálni kell. Én mindig azt mondom az embereimnek, hogy

„soha ne juss el odáig, hogy ki fárad ki először alapon akarsz megoldani valamit, mert ez az egyik legszörnyűbb, leggyengébb és legócskább módja a viták rendezésének. Az ilyen szituációt mindig eszkaláld, én pedig segítek meghozni a döntést.”

„Nagyon sok olyan eset van, amikor senki sem tudja a valódi igazságot. Ezeknél jön a képbe az egyet nem értés és az elköteleződés, ami egy nagyon fontos elv és sok vitától megkímél. Az ilyen eseteket eszkalálni kell a főnöknek, és azt mondani: ‘Hé, ebben itt nem tudunk megegyezni. Kedveljük és tiszteljük egymást, de nagyon nem értünk egyet. Neked kéne döntened, hogy tovább tudjunk lépni. Csináljuk a te módszered szerint: te döntesz, mi pedig beleegyezünk, hogy elkötelezzük magunkat a döntésed mellett.’”

A határozottság, a döntések lehető leggyorsabb meghozatala növeli a sebességet, ami az egyik legfontosabb faktor az üzletben. Ha a döntések meghozatalához minden szinten túl sok idő kell, az a legtöbb dolgot lelassítja a vállalatnál, nehézkessé teszi a folyamatokat, végeredményben pedig kockáztatja a versenyképességet.

Éppen ezért Bezos külön kiemeli, hogy a döntéshozatal gyorsaságát szem előtt tartó határozottságnak és pragmatizmusnak a céges kultúra részét kell képeznie ahhoz, hogy egy vállalkozás minden szinten gyors és hatékony lehessen.

„Az Amazonnak másfél millió embere van, és a cég még mindig gyors. Még mindig határozottak vagyunk, még mindig gyorsak vagyunk, és ez azért van, mert a vállalati kultúra nálunk ezt támogatja.”

Ha a fönti részletek alapján kedvet kaptál hozzá, a teljes beszélgetésben itt merülhetsz el: