Ennyi akadályt kell leküzdeni ahhoz, hogy az EU 2050-re klímasemlegességet érjen el

Számos akadályt kell leküzdeni ahhoz, hogy az Európai Unió 2050-re klímasemlegességet érjen el, a gépjárművek teljes kibocsátásmentessége irányában kitűzött cél dicséretes, de az uniónak biztosítania kell, hogy ez ne kerüljön túl sokba polgárainak, és ne menjen ipari szuverenitásának rovására – hívta fel a figyelmet friss jelentésében az Európai Számvevőszék.

A luxembourgi székhelyű uniós testület hangsúlyozta: az EU tett lépéseket a károsanyag-kibocsátás csökkentése felé, kivéve a közlekedési ágazat területén, amely Európa teljes kibocsátásának mintegy egynegyedéért felelős. Ez utóbbinak a fele a személygépkocsikból származik.

A számvevők azt is megállapították, hogy a hagyományos autók – amelyek még mindig az újonnan nyilvántartásba vett járművek közel háromnegyedét teszik ki – kibocsátása 12 év alatt nem csökkent lényegesen.

A testület szerint az alternatív üzemanyagok iparának tekintetében nincs egyértelmű és stabil ütemterv az ágazat olyan – hosszú távú – problémáinak kezelésére, mint például a rendelkezésre álló üzemanyag mennyisége, a költségek és a környezetbarát jelleg.

„A belföldön megtermelt biomassza nem elegendő ahhoz, hogy komoly alternatívát kínáljon a hagyományos fosszilis üzemanyagokkal szemben. Ha az ilyen biomasszát zömmel harmadik országokból importálják, az gátolja az EU energetikai szuverenitásának elérését. A bioüzemanyag alapanyagait más iparágak nyersanyagaiként is felhasználják, ami versenyhelyzetet teremt” – olvasható a számvevőszék jelentésében.

A testület azt is megállapította, hogy részben az ilyen keresleti problémák miatt a bioüzemanyagok „gazdaságilag még nem versenyképesek”, és azt is hangsúlyozta, hogy környezetkímélő jellegüket „túlbecsülték”.

„A bioüzemanyag-nyersanyagok károsak lehetnek az ökoszisztémákra nézve, és árthatnak a biológiai sokféleségnek, a talaj és a víz minőségének.”

Kitértek arra is, hogy az európai akkumulátoripar elmarad globális versenytársaitól, és az is lehetséges, hogy az európai kapacitás sohasem éri el a teljes feltöltöttség állapotát. A globális akkumulátorgyártás alig 10 százaléka zajlik Európában, és ennek zömét is Európán kívüli vállalatok végzik. A világ termeléséből Kína nem kevesebb mint 76 százalékkal veszi ki részét.

Az is kiderült a jelentésből, hogy a jelentős köztámogatás ellenére az unióban gyártott akkumulátorok költségei továbbra is jóval magasabbak a tervezettnél. Ez elkerülhetetlenül befolyásolja a versenyképességüket más globális szereplőkkel szemben, és emiatt az európai elektromos járművek a lakosság nagy része számára megfizethetetlenek.

A jelentésben leszögezték: amennyiben az EU kapacitása és versenyképessége nem növekszik jelentősen, fennáll annak a kockázata, hogy Európában az „elektromos autók forradalma” importfüggő marad, ami hátrányosan érinti az európai autóipart és az ahhoz rendelt több mint 3 millió munkahelyet.

Az EU számvevőszéke szerint továbbá az elektromobilitáshoz jelentős feltöltési infrastruktúra szükséges, ennek lefedettsége, hozzáférhetősége azonban még nem megfelelő. 2021-es jelentésükre hivatkozva a számvevők úgy vélik, az EU-ban sehol sincs elég feltöltőállomás, a meglévők legtöbbje Franciaországban, Németországban és Hollandiában található, míg az unió keleti felében különösen ritkák.