Visszatértek a farkasok, és a svájci gazdák riadót fújtak
Amikor majdnem három évtizede az első farkas Olaszországból a határon át visszakóborolt Svájcba, a környezetvédelmi csoportok lelkendezve fogadták újbóli megjelenését.
Állatkertekben még maradt pár egyed.
Volt ok az örömre, hiszen Norvégiában például a hetvenes években halt ki a farkas, és csak most derült ki, hogy az ott élők Svédországból és Finnországból vándoroltak át. A 19. század végén és a 20. század elején számos faj tűnt el a svájci Alpokból: a barnamedve, a hiúz és a farkas.
A MAGASHEGYI KÖRNYEZETBŐL, AMELYET OLY GYAKRAN TISZTÁNAK ÉS ÉRINTETLENNEK TARTANAK, EGY MÁSIK RAGADOZÓ – AZ EMBER – ŰZTE EL ŐKET.
Most mindhárom faj visszatért. A medvék és a farkasok természetes úton, a hiúzt pedig sikeresen visszatelepítették. Az emberek és állatok harmonikus egymás mellett élésének álma azonban néhány alpesi gazdálkodó közösség számára egyenesen rémálommá vált.
Nincsenek tudniillik pásztorok, akik a nyájakat felügyelik.
Ebben a hónapban egy juhtenyésztő a svájci főváros, Bern közelében arra ébredt, hogy 35 juha közül hétnek a torkát egy farkas harapta át, amely a jelek szerint egyszerűen átugrott a nyáj védelmére szolgáló elektromos kerítésen.
A középkori elődökkel szemben, akik folyamatosan tudatában voltak a farkasok jelentette veszélynek, a mai gazdák a legritkább esetben alkalmaznak pásztort, aki szemmel tartja nyájaikat. Még a hagyományos juhászkutya is kiment a divatból, amely hatásosan tartotta távol a farkasokat.
Az eltelt harminc évben a magányos svájci farkas száma csaknem százra szaporodott, és legalább nyolc falkába verődve csatangolnak országszerte.
Az Ipoly Erdő Zrt. bukkant a nyomaira.
Magyarországon 2018-ban a Börzsönyben elhelyezett kameracsapda örökített meg farkast, és a napokban ugyanott újra feltűnt egy, ami már csak azért is szokatlan, mert igencsak rejtőzködő állat.
index.hu
