Csak a számok látszanak, de nem tudjuk mi történik valójában

Az aktív esetszámot, az elhunytak és a kórházban kezeltek számát közzéteszik, de azt például, hogy hány tesztet végeztek el, és abból mennyi volt a pozitívak aránya, nem tartják annyira fontosnak, hogy közöljék, csak azt írják meg minden nap, hogy addig összesen hány tesztet végeztek – innen már a mi dolgunk lementeni az előző napi összesített számot, kivonni az aznapiból, majd a pozitív teszteket ehhez viszonyítva kiszámolni az arányt. Mi most elkészítettük a saját infografikánkat, hogy átláthatóbbá tegyük azt, ami az igazán fontos.

Az infografikán az olvasók hat adatsor közül válogathatnak:

• újonnan regisztrált fertőzöttek száma az elmúlt 24 órában,
• kórházban ápoltak száma,
• aktív esetszám,
• napi új tesztek száma,
• napi halálesetek száma,
• pozitív tesztek aránya.

Ha ezt a hat adatsort egymás mellé tesszük, már egy kicsit részletesebb kép bontakozik ki a koronavírus-járvány helyzetéről. Egyértelművé válik például, hogy úgy nő napról napra az aktív esetszám, hogy a pozitív tesztek aránya hetek óta toronymagasan az 5 százalékos küszöb fölött van, márpedig az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint alatta kellene maradnia. A napi új esetszám mintha nem nőnek nagyon, de a tesztarányból látszik, hogy mind kevésbé képesek a hatóságok tartani a lépést a járvány terjedésével. Az aktív esetszám azonban annak ellenére nő, hogy harmadannyit sem tesztelnek, mint amennyit kellene. A kórházba kerültek és természetesen az elhunytak száma mutatja, hogy szó sincs egyelőre tetőzésről.

Minderre azért is fontos figyelni, mert a járványügyi tájékoztató honlap úgy közli a számokat, hogy hiába írnak igazat, sokszor épp a lényeg nem derül ki.

Emlékeznek még például arra, amikor a járvány elején iráni diákok voltak koronavírusosak Magyarországon? Azokban a napokban minden járványügyi tájékoztatásnál közzétették, hogy mi a fertőzöttek állampolgársága. Aztán ahogy többségbe kerültek a magyarok, ez az adatsor elmaradozott a központi tájékoztatásból. Elkezdték viszont közzétenni azt, hogy a fertőzöttek és az áldozatok hány százaléka budapesti, illetve jött a napi szinten kiadott térkép arról, hogy a járvány eleje óta melyik megyében hány fertőzöttet diagnosztizáltak – ami első ránézésre komoly tájékoztatásnak tűnhet, de anélkül, hogy hozzátennék, mi az aktív esetszám megyénként, hányan gyógyultak meg, mit jelent mindez lakosságarányosan, és persze hol, mennyi tesztet végeztek, nem sokkal több, mint egy térkép a piros szín négy különböző árnyalatával.

És persze ott a lista a „többségében idős, krónikus betegek” alapbetegségeiről. Amelyből kiderül, hogy az alapbetegség sokaknál egyszerű magas vérnyomás vagy cukorbetegség, ráadásul többször is megesett, hogy konkrétan beazonosítható emberek egészségügyi adatait tették közzé. Azt pedig a HVG-nek nyilatkozó bioetikus is külön kiemelte, etikátlan azzal védekezni, hogy az illető később úgyis meghalt volna.

Természetesen az, hogy közszereplők azt emelnek ki a statisztikákból, amit szeretnének, nem újdonság. De ami most történik a járványügyi tájékoztatással, az ennél sokkal problémásabb. Ez ugyanis egyrészt nem kormányzati kommunikáció, hanem egy politikától független testület tájékoztatása, amely valahogy mégis mindig azt hangsúlyozza ki, ami a kormány aktuális kommunikációs céljainak megfelel. Másrészt pedig veszélyes.

Pánikot is tud okozni, de akár azt is el tudja hitetni, hogy nincs nagy baj. Márpedig ha nem igaz, mindkettő súlyos tévedés.