Peugeot 308 SW teszt: a családi kombi új generációja

Még tavaly év végén, nem sokkal a Zöld Pálya indulása után ott voltunk a Peugeot egyik legfontosabb és legnépszerűbb modelljének, a Peugeot 308 úgynevezett statikus bemutatóján. Mivel ilyenkor csak álló helyzetben lehet megnézegetni az érkező újdonságot, már nagyon vártuk, hogy hozzájussunk a tesztautó kulcsaihoz, ami végül nem a négyajtós, hatchback változat lett, hanem a Peugeot 308 SW, azaz station wagon – vagyis a klasszikus kombi változat, ami – személyes véleményem szerint – még jobban is néz ki, mint a csapotthátú négyajtós.

A Peugeot 307 kombi változatáról még nem lehetett elmondani, hogy jobban néz ki, mint az alapmodell (Fotó: Wikipedia)

Mielőtt azonban belevágnánk a teszt részleteibe, érdemes gyorsan körüljárni, hogy miért fontos ez a modell a francia márka számára. A 308 elődei között megtaláljuk az 1993-ban bemutatott 306-ot, amelyből bő 2,8 millió példány talált gazdára. Ezt a modellt a 2001-ben piacra dobott 307 váltotta, amelynek sikere az elődét is felülmúlta: több mint 3,6 millió eladott példánnyal büszkélkedhetett, hazánkban is rendkívül népszerű volt – a mai napig is sok fut belőle az utakon. Mindössze hét éven át gyártották, 2007-ben pedig megérkezett a váltómodell, a 307-es vonalvezetését megidéző Peugeot 308, amelynek a most bemutatott változat már a harmadik generációját jelenti.A második generáció 2014-ben elnyerte az Év Autója címet, ami már csak azért is megsüvegelendő, mert a hasonló, kompakt, csapotthátú (hatchback) modelleket az úgynevezett Golf-kategóriának is szokták nevezni, a Volkswagen modelljének rendkívüli népszerűségére utalva.

A Peugeot 308 csapotthátú változata ismét nagyon népszerű lehet a kategóriájában (Fotó: Peugeot)

A Zöld Pálya olvasói megszokhatták, hogy az autótesztjeinkben szereplő járműveken zöld rendszám látható, ebből a szempontból a Peugeot 308 SW kakukktojás, bár, ha úgy tetszik, inkább első fecske. Sokáig gondolkodtunk, végül arra jutottunk, hogy nem akarjuk kizárni a modern, tisztább működésű robbanómotoros autókat sem a tesztkörből. Igaz, hogy a jövő autóinak egyértelműen az elektromos hajtású modelleket tartjuk, de nem mehetünk el a tény mellett, hogy ahhoz, hogy Magyarországon az elektromos autó a tömegek számára is elérhető, élhető valóság legyen, még sok fejlődésre van szüksége a töltőhálózatoknak, és magának a technológiának is.

A Peugeot 308 SW, azaz a kombi változat formaterve remekül sikerült (Fotó: Andersen Dávid)

Bár kutatások igazolják, hogy még az előző generációs elektromos autóknak is elegendő a hatótávja a felhasználók túlnyomó többsége számára, sokan még csak most ismerkednek ezzel a világgal, így érthető, ha egyelőre sok a tévhit és a félreértés az elektromos autózással kapcsolatban. Mire pedig minden hazai településen üzembiztosan lehet majd tölteni a villanyautókat, addig is muszáj valamivel közlekedni, így nem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk az autóipar ezen jelentős szegletét, Úgyhogy, szia Peugeot 308 SW, lássuk, mit tudsz!

Embléma nélkül is rávágnánk, hogy francia

A Peugeot 308 SW formaterve parádésan jól sikerült: a nagy elődök vonalvezetését éppen annyira módosították, hogy egyértelmű legyen: itt egy valódi, kétezerhúszas évekből származó autóról van szó, ugyanakkor nyilvánvaló a Peugeot-vérvonal. A formaterv megidézi a 308 előző, 2017-ben ráncfelvarrást kapott generációját, a lekerekített íveket azonban egy picit szigorúbbra rajzolták, így több a szögletes él a karosszérián, ez pedig kifejezetten jól áll a bő 4,6 méter hosszú kombinak.

Ügyes optikai trükkök kölcsönöznek dinamikus külsőt a 4,64 méter hosszú kombinak

(Fotó: Andersen Dávid)

Az összképet előről a látványos hűtőrács uralja, a közepén a jókora, új Peugeot-logóval. Utóbbi ízlés dolga, személy szerint nekem jobban tetszett az előző, ágaskodó oroszlános verzió, aminek első változatát 1910-ben vezették be, és amelyet 1948-1960 között átmenetileg leváltott a most visszatérő oroszlánfejes embléma. Ettől függetlenül az autó szemből abszolút kortárs, modern hangulatot áraszt, picit szigorúbb „tekintettel”, mint az előző generáció.

Szigorú tekintet és a visszatérő oroszlánfejes logó (Fotó: Andersen Dávid)

Oldalról nézve dinamikus az összkép, amit a hátrafelé ereszkedő tetővonal, illetve a hátsó szélvédő és a D-oszlop kialakítása fokoz odáig, hogy szinte látjuk kilőni az autót – ebbe persze a felárért rendelhető Elixír fantázianevű piros lakkfényezés is besegít, ami kifejezetten jól áll a kocsinak. A teszt elején linkelt 308-bemutatón látható olajzöld (egy francia autó színét talán mégse a British Racing Green-nel írjunk körül) se rossz, üdítően különleges árnyalat, ez a piros szín azonban sokkal élénkebb, ahogy az egy, a joie de vivre országából érkező autótól elvárható.

A formaterv talán legjobban sikerült része az autó hátulja, ami – főleg az említett színnel párusoulva – már-már sportautós érzést ad. Itt érhetőek tetten a leginkább a szögletesebbre húzott formák, a szélvédő aljából és tetejéből továbbhúzott elemek pedig sokat tesznek a már említett dinamikus megjelenésért. A szinte a kerékív tetejéig felhúzott, fekete elem a hátsó lökhárítón, a krómozott, a formába abszolút passzoló kipufogóvégekkel elsőre megmosolyogtató kicsit, elvégre itt mégiscsak egy középkategóriás kombiról van szó, második-harmadik blikkre viszont kifejezetten tetszetős formát kölcsönöz az autónak, ráadásul a fényezés színét is jobban kiemeli. Menő lett a háromosztású hátsó lámptatest is, amelynek LED-jei mármessziről láthatóvá teszik az autót. Ugyanitt hálával gondoltunk azokra, akik a HALONG 17 hüvelykes látványos könnyűfém-felnijeit megtervezték, mert ezeken – a kétezertízes évek divatjától eltérően – már jóval kevesebb az egybefüggő csiszolt fémfelület, így talán karcból is kevesebb jut majd rájuk.

Végre! Egy autó zongoralakk nélkül!

A beltér modern és letisztult hatású, bár itt nem akkora a kontraszt, mint korábban, ha valaki ült már valamelyik nyolcassal végződő Peugeot-modelben, ismerős lesz néhány részlet. Ettől függetlenül egy átgondolt, áttekinthető belsővel van dolgunk, ahol két óriási pozitívumot is elsőre észre lehet venni. Az egyik, hogy a tervezők száműzték az elmúlt évek egyik gyakran alkalmazott, de annál kevésbé praktikus húzását: a zongoralakkal borított, fényes fekete felületeket. Tény, hogy ezek remekül néznek ki a gyári fotókon, illetve a makulátlan szalonautókon, de nem kell sok hozzá, hogy rút ujjlenyomat-mágnesekként zavarják a sofőr – és az utasok – szépérzékét.

A Peugeot tervezői rájöttek, hogy nem kell kilógnia a középső képernyőnek a műszerfalból

(Fotó: Peugeot)

Ehelyett itt-ott csiszolt fémelemek kerültek a középkonzolra, a műszerfal felső ívére, sőt, a csapott kormány aljára is. Utóbbi legfeljebb akkor lehet problémás, ha alaposan felmelegszik a nyári hőhullámok alatt, a sofőr pedig egy óvatlan pillanatban odanyúl – igaz, ha ez történik, az adott sofőr nem fogta megfelelően a kormányt. A vezetéstechnikai szempontból helyes kormánykezelést azonban szabályosan kikényszeríti a Peugeot, az alul-felül csapott kerék ugyanis nem hagy sok helyet az önállóskodásnak, mivel tényleg csak a „3 óra – 9 óra” pozícióban lehet megfelelően fogni. Ez akár balesetveszélyes helyzetet is előidézhet, ha valaki kanyarodás közben rossz helyre nyúl, így érdemes vele alaposan megismerkedni biztonságos körülmények között, mielőtt hosszabb útra indulnánk.

Ez a kormány rákényszerít a helyes fogásra (Fotó: Andersen Dávid)

A beltér általánosságban minőségi anyagokból készült, egyedül a kesztyűtartó feletti rész műanyagborítása lóg ki a sorból, ez nem is illeszkedik túl szépen az ajtóhoz, de ez csak a kákán való csomókeresés, amit valószínűleg szinte senki sem fog észrevenni. Különösen, hogy a sofőr előtti műszeregység amúgy is magára vonja a figyelmet. 2019-ben volt szerencsém részt venni a Peugeot 208 nemzetközi bemutatóján, ahol bemutatkozott a 3D i-Cockpit. A 3D-effekt a tesztautóban nem szerepelt, ettől függetlenül a műszeregység továbbra is jól sikerült, ami a designt illeti. Egyedül a testreszabhatósággal akadtak kisebb problémám, de ez valószínűleg annak lehet az eredménye, hogy az egyes gyártók által kissé túlgondolt, információ-cunamit a sofőrre zúdító hasonló megoldások után mentális agórafóbiám támadhatott. Ettől függetlenül a Peugeot 308 SW minden lényeges tudnivalót közöl a sofőrrel menet közben, ilyen téren nem volt hiányérzetem.

A levegős elrendezésű műszeregységen kissé kevésnek érződik az információ, de minden lényeges adatot megtudunk (Fotó: Andersen Dávid)

A középkonzolnál jár az újabb pirospont, mivel a Peugeot tervezői végre organikusan beleépítették a 10 hüvelykes kijelzőt a műszerfalba, így az felfelé nem lóg ki a síkból, otrombán odaheftölt táblagép benyomását keltve. Alatta egy hat érintőfelületes gombsor található, ami szépnek szép, a méretéből adódóan pedig akár odanézés nélkül is kezelhető, a funkciójuk pedig programozható, így mindenki a számára legfontosabb funkciókat rendezheti el rajta. Ez alatt további hét, fizikai gomb is helyet kapott, innen kapcsolható az elakadásjelző, az ablakfűtés, illetve itt lehet lezárni a levegőbeszívást is, ha nem akarnánk szagolni az előttünk haladó tizenéves dízelt. Ezt egyébként a Peugeot AQS (Air Quality System) rendszere magától is megteszi, ha szennyező anyagokat érzékel, de a baktériumok, vírusok ellen is védelmet nyújt.

A középkonzolora szerelt érintőképernyő alá egy sor programozható érintőgomb került

(Fotó: Andersen Dávid)

A beltér egyébként kényelmes, egy bizonyos testmagasságig, ennek én nagyjából pont a határán vagyok – az első üléseken gond nélkül elfértem a 191 centis magasságommal, de hátra azért már egy picit hajtogatnom kellett a végtagjaimat. Cserébe az első üléseknek pazar az oldaltartása, hátul pedig van külön USB-csatlakozó és az utasokra állítható légkiömlő. A karosszéria kialakítása, pontosabban az A-oszlopok pozíciója miatt az elől ülők számára adódik egy kis klausztrofób érzés, ez azonban csak pszichológia, a napszemüvegem nem akadt bele a tetőkárpitba, mint a KIA EV6-nál.

Hátul korrket, a magasra nyíló ajtó miatt remekül pakolható csomagtér várja a bőröndöket. Normál esetben 608 liter az űrtartalma, de a hátsó ülések ledöntésével már kisebb áruszállítónak is kiadja a Peugeot 308 SW. Jó pont, hogy a támlák ledöntéséhez külön kallantyút helyeztek el a csomagtérben, nem kell a hátsó ajtón behajolva ügyeskedni.

Takarékos suhanás, egy pici hanggal

Tesztautónkban egy 1,2 literes, 130 lóerős benzinmotor dolgozott, amely 230 Nm nyomatékával lehetővé teszi a dinamikus előzéseket, ebbe a 8 sebességes, remekül dolgozó automata váltó is besegít. Jellegéből adódóan nem száguldozásra való autó ez, a nyugodt, családos utazáshoz viszont kiváló, hosszabb távokon különösen kellemes vele az utazás. Bár az utastér hangszigetelése is hozza a napjainkban elvárható kötelezőt, azért egy-egy intenzívebb gázadásra hangoskodni kezd a motor – egy pálcával erősebb verzióban is megnézném, bár igazából az 1,6 literes Puretech benzinmotoros plug-in hibrid verzióra leszek majd kíváncsi. Az egyehetes tesztüzem alatt a fogyasztása 4,5-5 liter között alakult, főleg városi használattal, kiegészítve egy hosszabb autópályás utazással.

A hátulja talán a legjobban sikerült része (Fotó: Andersen Dávid)

A sofőr dolgát megkönnyítik a vezetőtámogató rendszerek a parkoóradartól a holttérfigyelőn és a kamerán át a hátsó keresztirányú forgalmat figyelő asszisztensig – mindez szériafelszereltségként jár az Allure változatokhoz. A sávtartó elektronikáért viszont már felárat kell fizetni, akárcsak a fűthető első ülésekért.

Tesztautónk listaáron bő 11,2 millió forintba kerül, ami a Zöld Pályán eddig megfordult tesztautókhoz képest kifejezetten olcsó, középkategóriás családi autónak viszont egy picit talán drága. Ha hétszámjegyű összegnél megállna a számláló, kiváló vételt emlegetnénk, így az ár/érték aránynál maradunk a oké-nál. A Peugeot 308 SW ettől függetlenül egy jól sikerült modell, ami jó választás lehet azoknak, akik a praktikum mellett a tetszetős megjelenésre helyezik a hangsúlyt.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!