Sofőrtípusok: a 21. század gyermeke és az anyataxis

A XXI. századi

Korunk gyermeke. Minden ízében. Minden izéjében. Ebben az ezredben született, élt, vizsgázott, pótvizsgázott, pót-pótvizsgázott (Jóvanmár, olyan izé volt a vizsgabiztos, tényleg nem láttam a buszt, az oktató meg akkorát fékezett, hallod, totál kiborultam…). Új autót vezet. Vadonat. Vagy majdnem. Általában nem ő veszi, a kis gurulóst aputól kapta, vagy a munkaadó tette alá. Jaja, ilyen multi, vágod, na, ott sales representative, vagy key account. 

Viszonya az autóval praktikus, a közlekedéssel esetleges, a partnerséggel irracionális. Ritkán rajong. Elfogadja a 170 lovat, a nyolc légzsákot, tolatóradart, napfénytetőt. Nagyon nem érdekli, ha van, akkor van, szigorúan „basszus…” felvezetéssel legfeljebb elgizdul vele egy bio szmúti vagy latte mellett a cimbiknek vagy barinőknek. 

Fiatal. Nem lázad, ahhoz általában depis, ellenben naprakészen flegma. Nem erőszakos, nem nyomul nagyon a forgalomban, mivel teljesen azért nem hülye, tudja, vagy inkább érzi, hogy mit nem tud. Hogy ki volt Bartók, vagy Dalí, mondjuk azt se, meg olyan nagyon még sávot váltani se. Járműirányításában ördögi harcot vív az érdektelensége fattyúhajtásaként nődögélő teljes tanácstalanság és a lényét ab ovo uraló önközpontúság. Megy. Azért ne tököljenek előtte, azt rohadtul nem bírja. Cserébe ő szüttyög, nem ismer fel helyzeteket, ha ki kéne hajtani, épp hangosít Balázsékon, vagy megnézi, mit írt Kitty. Ha el kellene engedni valakit, legtöbbször nem is azért nem teszi, mert feltétlen nyúltagyig önti el az ego, egyszerűen nem vesz tudomást olyan ásatag cuccokról, mint gesztus, udvariasság, lemondás. Ja, volt ott valaki? Hát passz, így járt. Ha rádudálnak, lopva, suttyomban anyázik, konfliktust nem vállal, max. fintorog, rángatózik vállal. A technikával jól kijön, az neki bejön; GPS a telón, meg a műszerfalon, waze, anélkül a melóhelyre se találna be. Szándékosan ritkán idéz elő veszélyhelyzetet, rutintalansága, felelőtlensége azonban könnyen időzített bombává teheti. Érzékszervei jól működnek, reflexei élesek, ez sokszor megmenti őt is, potenciális áldozatit is, szintúgy ezen képessége negatíve befolyásolja a bontottalkatrész-piac prosperitását. Általában megússza. Jól parkol. Minden olyan aszfaltmezőn, ahol négy hektárnál tágasabb síkfelület áll rendelkezésére, és gépfegyveres őrök zárják el a térséget a forgalom elől a manőver idejére.

Amennyire uniszexualizált gépmozgatásuk, a korosztályos sofőrtípus tagjai nemenként jelentős eltérést mutatnak a karosszérián kívül, ettől függetlenül viszonylag jól azonosíthatóak már az IKEA-parkolóban is járművük felé haladtukban. Az alapvetően derűre hangolt ifjú hímek kedvesen zajosak, pajkosak, lényüket üde nihilizmus dukkózza, vitalitásukat megtapasztalván feldereng egy éteri kívánalom, mely szerint lehet, hogy mindenki jobban járna, ha ők gyalogszerrel küzdenének le napi ötven kilométer alatti távolságokat. Ezzel szemben a modellmegjelenésű huszas női egyedeknél olymértékű deklarált rosszkedv figyelhető meg, mintha rossz szagú vérmedvék lakmározták volna fel a családjukat előző éjjel, vagy olyan döntési helyzet felhőzné boldogságukat, hogy melyik két hazai település lakosságán kísérletezzenek ki másnap biológiai fegyvert. (Jóvanmár, letört a körmöm, szerinted az nem gáz???!!! Te most tényleg tudnál így vezetni, nem mondod???!!!) 

Az anyataxis

Nem anyatigris, a magaskarosszériás piros ötajtósba huppanva legalábbis jóval inkább emlékeztet megtört és bizonytalan prédára, mint csúcsragadozóra. A motorizáció számára kétélű kard, csillanó pallos, amellyel egyfelől ugyan távolságokat hasogat miszlikre lakóhelye és a kéttannyelvű lovasjóga-ovi között, másfelől ez az acélpenge képes súlyos sebeket is osztani, főként a birtokába került kocsi fényezésére, közlekedőtársai időmenedzsmentjére és leginkább talán saját önértékelésére. Számára a vezetés egy naponta ismétlődő, bonyolultan kombinált gondoskodási szisztéma része, utódfenntartásba integrált logisztikai penzum, se nem élvezet, se nem presztízs, se nem pénzkereset. Valami beágyazott programrész ez a szülői mivoltba, az autóhasználat nem egy konkrétan lehatárolható cselekvés, egyszerű, A-ból B-be mutató helyváltoztatás. Sokkal inkább terepe pedagógiai kísérleteknek, mobilizált reflexvizsgálat-sorozatnak, űrhajós aspiránsokat megrostáló megosztott koncentrációgyakorlatnak, neurológiai terheléstesztnek. 

Az anyai autóvezetés ráhangoló projektje, nulladik fázisa az utasok összefogdosása, utazásra előkészítése, mozgási szabadságuk részleges korlátozása – ez utóbbi történhet verbális ráhatás, zsarolás, illetve tevőleges fizikai kényszerítés eszközeivel. Két – három gyereket, bölcsődei-óvodai-iskolai túlélőfelszerelésüket bezsuppolni a kocsiba, előbbi, élő szállítási tételeket a megfelelő passzív gyermekbiztonsági eszközhöz társítani (kötözni), utóbbi, hableányos és pókemberes hátizsákokban, tornazsákokban, tízórais zacskókban, miniesernyőkben, pótkardigánokban, rózsaszín rollerekben, esetleg 1:1 méretarányú plüssállatokban alakot öltő csomag-garmadát a majdani kipakolási sorrend szem előtt tartásával, azaz kintről befelé a haladással fordított sorrendben elhelyezni – nem egyszerű. Nincs mit csodálkozni azon, ha a három gyereket üléseikbe szíjazó, érdeklődéscunamijukat, dacolásukat, hangulatingadozásaikat leküzdő, fél köbméternyi pakkjukat derékból mozgató sofőr a gyújtáskulcs elfordításának pillanatában már mindennél erősebben sóvárog egy mézestörköly-Xanax kombóért, ötszámjegyű összeget fizetne negyedórányi csendért és nyugalomért, és egészen mérsékelten képes koncentrálni az előtte álló forgalmi feladatokra. Noha általában ugyanazt az útvonalat járja, kitapasztalt parkolási helyekkel, könnyelműség volna azt gondolni, hogy túrája kiszámítható, kalandmentes, rutinból megoldható. Nehezített feltételekkel dolgozik: bármelyik elsőbbségadási szituációban kaphat hallójárataiba eszelős sikoltást, emberi értelmet alattomosan ziláló gyerekdal részletet, az orális szex témakörére vonatkozó mélyfilozófiai ihletettségű kérdéssort, de körfordulatos karaterúgást, mandarinos Kubut és párcentis, letépett poliuretán polipkart is. Sávot nem vált, nem előz, ipszilonban nem fordul, motorféket nem használ – a vezetést a legszükségesebb cselekvésekre redukálja, így is okozhat meglepetést számára kanyarodás közben egy retinájában landoló kakaóscsiga, vagy a füle hallatára zajló eltökélt testvérirtás-kísérlet a hátsó ülésen. Rezignált, óvatos, fontolva haladó, ralis-indycaros megoldások, kézifékes csendőrkanyarok, árokbakatapultálások rendkívül ritkán, csak a fentemlített okok-befolyások iszonyúan rossz együttálásának eredményeképp szabadulnak ki végtagjai közül.   

Nem tudja, milyen autót vezet, azt Apa tankolja, műszakiztatja, szervizelteti. Ő nyújt telefonos assistance-szolgáltatást az ablaktörlő eredményes működtetéséhez, a ködlámpa be – és az immobilizer kikapcsolásához. Az anyataxis nem teljesen érdeklődésmentes: rendelkezik értesüléssel olyan kocsikról, amelyekben van hallgatható rádió, az üléskárpitot nem fedi szandálnyomból, fagyiból és linzertörmelékből ráhordott álcázóréteg, a csomagtérkapacitást nem emészti fel a beletuszkolt holdkomp, nyuszimotor, járóka, babakocsi, csellótok térfogathalmaz, de szerinte ezek az autók kizárólag tudományos-fantasztikus művek szerzőinek túlgondolásaiból csühöghettek elő. Igazából soha nem derül ki róla, hogy milyen közlekedő lenne, ha csakis erre koncentrálhatna. Mivel a vezetéssel szinkronban átkísérő smasszer, terrorelhárító, gyerekpszichológus, szanitéc, zenepedagógus, túsztárgyaló, hajópincér, ambuláns autókozmetikus és műkedvelő londiner egyben, értelemszerűen csak érzékszervei töredékeivel tud olyan fizikai sajátosságokkal foglalkozni, mint út, sebesség, idő, gyorsulás stb. 

Néha, ha van négy perce az ovi előtt várakoztában, lehunyt szemmel elmereng. Egy letűnt korban jár, érzi bőrén a tűző napfényt, orrában a Zastava műbőrillatát, hallja a műszerfalra gumizott Sokol-rádióból Czigány György operakulturáltság-feszegető kérdéseit a Ki nyer ma?  ezernégyszázhetvenkettedik adásában. Gyerek. A kormány mögött apja ül, fékon ingben, kiborotválkozva, tisztán, Barbon-szagúan. Ő hátul kucorog, mögötte. Apró ujjacskáival ráérősen előzörög egy pilótakexet a csomagolásból, felét elmajszolja, másik felét a barna üléshuzatba nyomkodja. Minden jó. Minden tökéletes újra.