A stressz a barátunk? Hát, nekem ugyan nem!

Nincs a világon olyan ember, aki ne találkozott volna még szembe a stresszel, hiszen ez az élet természetes velejárója. Érdemes azonban tenni a csökkentéséért, és arra törekedni, hogy megszüntessük a forrását. Ha ez mégsem sikerül, akkor viszont itt van néhány remek praktika, ami nekem is bevált!

Sokan dobálózunk azzal, hogy stresszesek vagyunk, és még a 12 éves is azt harsogja, milyen sok stressz éri õt egy nap. Legyinthetünk rá, mégis mit tudhat egy kisgyerek a stresszrõl, de gondold csak végig. Ez a természetes testi-lelki reakció életünk során végig velünk van, és láthatatlanul bukkan fel a jobb, és a rosszabb pillanatokban egyaránt.Stresszelünk, hogy finom-e a fõztünk, hogy mi lehet a szeretteinkkel, hogy elég jók vagyunk-e, hogy hogyan teljesít a gyerekünk a suliban, hogy milyen lesz a vérvételünk eredménye, de stresszelünk életünk jó pillanatai elõtt is. Utóbbiból következik, hogy kis mennyiségben kifejezetten hasznos a stressz, de mit tegyünk, ha ez határozza meg a mindennapjainkat?

Én alapvetõen szorongó, stresszes embernek tartom magam, valószínûleg ez a maximalizmusomból adódik. Folyton aggodalmaskodok mindenen, és mások életének a terhét is magamra veszem, még akkor is, ha nem bírom el. Az évek alatt megtanultam, hogy nem vagyok Teréz anya, és nem tudom mindenkinek a problémáit megoldani, és óriási közhely, de mégis igaz, mindenki a saját életéért és boldogságáért felelõs.

Forrás: Shutterstock

Sokáig stresszevõ voltam, és késõn kaptam észhez, hogy a felszedett 8-10 kiló nemcsak a lustaságomnak és az ülõmunkának köszönhetõ, hanem annak, hogy ha idegeskedek, betömök magamba egy csomó chipset, gyorskaját és csokit. Aztán megmagyaráztam magamnak, hogy nekem ez jár, ez a jutalmam. Ezzel szerencsére segítség nélkül leálltam, amikor szembesültem a valósággal, hogy a combjaim helyén két fatörzs van, és vinnyognak a farmerjaim, miközben próbálom a szárukat magamra gyömöszölni, a nadrágom gombját pedig a szentlélek tartja a helyén. Emellett lehangolt voltam, ingerült, rosszul aludtam, amit a pasim is elég rosszul kezelt, és állandóan fájt a fejem.
Ezen a ponton kezdtem el agyalni, mit kéne tennem, hogy egészségtelen praktikák helyett tudatosan óvjam magam a stressztõl. Azt tudtam, hogy változtatnom kell a napirendemen, és többet kell pihennem, és megfogadtam, hogy innentõl máshogy reagálok a stresszes helyzetekre. Legalábbis igyekszem.

Ami nekem bejött

Ha valaki felidegesít, elszámolok 10-ig, mély levegõt veszek párszor, és megpróbálom visszanyugtatni magam. Elképzelem, hogy egyedül ülök egy tengerparton a homokban, kókuszlevet szürcsölgetve, és ez az esetek 90%-ban be is jön: megnyugszom. Emellett hetente kétszer egy órát sportolok, és ez az idõ csak a bennem felgyülemlett feszkó levezetésérõl szól. Imádok futni, max hangerõn hallgatva a zenét. Ha nincs erõm futni, fogom a kutyámat, és elmegyünk sétálni, akár órákat is képes vagyok vele mászkálni. Sokszor ilyenkor oldok meg magamban egy csomó problémát, és végig gondolom, mit kéne máshogy csinálni. Emellett imádom az illatgyertyákat, és egy kád forró vizes relaxáló fürdõ és egy bögre citromfû tea is sokszor megment egy stresszes nap után. Nem vagyok álszent, így nem titkolom, hogy néha egy (vagy több) pohár finom borral és egy szál cigivel vezetem le a stresszt, és igen, van az a helyzet, amikor kiabálok, csapkodok, vagy összetörök valamit, de igyekszem a fentieket alkalmazni, ha úgy érzem, felzabál az ideg.

Origo.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük