Kinek van joga, milyen adathoz?

Az IoT, Internet of Things, a Dolgok Internete egy manapság nagyon felkapott buzzword. Alapvetően az okos eszközök elterjedésével párhuzamosan jelent meg. Az alapelgondolás, hogy olyan eszközök, amik eddig csak passzívan tették a dolgukat az unalmas mindennapokban, elérhetőek legyenek az interneten keresztül. Valójában nem új keletű dolog a kommunikáció a kihelyezett eszközökkel, az ipari automatizálással egyidejű probléma. Az átlagos felhasználó az IoT-hez leginkább smart home applikációkat tudja kötni, amikor távolról vezérelhetővé válik a fűtés, világítás vagy redőnyök helyzete.

Számomra itt fontos különbség, hogy egy teljesen IoT lakás, amelynek minden elemét irányíthatom telefonnal, nem lesz „smart”, csupán távirányítós. A smart funkciót a hozzáadott irányítási logika adja. Ez az analógia teljesen átültethető a gyártó cellákra is. Attól, hogy tudom, merre van a robotom, melyik gép mit csinál, milyen paraméterekkel – ettől csak IoT gyártórendszert kaptunk, de nem valósítottuk meg az ipar 4.0 által elvárt magasabb szintű integrációt és adatalapú döntéshozatalt. Ezek alapján mondhatjuk, hogy az ipar 4.0 egyik szükséges alapeleme az IoT.

Az IoT kifejezést alapvetően a „polgári” alkalmazásokra használjuk. Az ipar sokszor speciális követelményeket támaszt az ilyen rendszerekkel kapcsolatban. Az olyan megoldásokat, amelyek az ipari környezet kihívásainak is eleget tesznek, nevezzük Industrial Internet of Thingsnek, azaz IIoT-nek. Ilyen követelmények például az üzenetek garantált célba érése, az üzenetek érkezési idejének kiszámíthatósága, de a különböző alkalmazások különböző problémákat vetnek fel. Míg egyes esetekben nem számít, ha akár pár másodperc késés van az adatok között, addig ha valahol, ahol összetett, szinkronizált mozgások vannak, meglehetősen kritikus, hogy az adott tengely menti pozíciók együtt érkezzenek be, különben nem a robot vagy szerszám pontos pozícióját kapjuk.

Az IoT többféle kihívás elé állította a különböző technológiai megoldásokat. Például amint elkezdtek terjedni a Wi-Fi IoT eszközök, megjelent a probléma, hogy a legtöbb internet-szolgáltatással járó alapszintű router nem tud ennyi eszközt kezelni. Ez egyébként felveti a szokásos kérdést, hogy az egyenes hornyú csavaromhoz miért az imbuszkulcsokat vettük elő. Nagyon sok ilyen eszköz van, amely egyszerű logikai (igen/nem – igaz/hamis) értékeket továbbítana vagy esetleg egy vagy pár valós számot, például hőmérsékletet.

Ezekben az esetekben semmi nem indokolja a Wi-Fi használatát, azon kívül, hogy egy ilyen vezeték nélküli rendszer már üzemel. A TCP/IP, vagy erre alapuló protokollok esetén az adatok köré a protokoll által rakott csomagolás több adatforgalom, mint tényleges hasznos információ. Ilyen esetekben általában egy megfelelően választott, más protokoll sokkal célravezetőbb lehet. Fontos megemlíteni, hogy a Wi-Fi az akkumulátorról működő eszközöknél az üzemidőnek is nagy ellensége. Ugyanakkor nem szabad a ló túloldalára esni, mint amikor egy alkalmazásban CAN-buszon próbálnának képet továbbítani. A CAN-busz például kiváló a fent említett kisméretű adatok rendszeres, kiszámítható idejű célba juttatására, akár biztonságkritikus alkalmazási helyeken is, mint mondjuk egy jármű ABS, de pocsék megoldás multimédia (hang, kép, videó) továbbítására.

Az IoT megoldások felvetnek egy másik nagyon komoly kérdéskört, ez pedig az adatbiztonság. Visszatérve a smarthome megoldásokra, nagyon jól hangzik egy jelenlétérzékelő megoldás, amely automatikusan kapcsolja a világítást az alapján, hogy tartózkodik-e valaki a helyiségben. Erre kézenfekvő megoldás egy kamera, amelynek a képét feldolgozva könnyen el lehet dönteni a fenti kérdést. Ha a kamera IoT eszköz (tehát internetről elérhető), akkor máris hamar beláthatjuk, hogy ez a megoldás nem túl szerencsés az otthonunk több helyiségében, feltételezve, hogy a kamerát fel is lehet törni, és így nem kívánt személyek pillanthatnak be mindennapjaink nem túl nyilvános részeibe.

De nem kell ennyire szélsőséges esetre gondolnunk, hogy hackertámadás áldozatai leszünk. Az IoT szintén nagy területe az egészségünkkel kapcsolatos kütyük, okos órák és egyéb eszközök. Egyes felmérések szerint minél rosszabb minőségű, vagy minél drágább egy területen az egészségügy, annál többet hajlandóak az emberek preventív megoldásokra támaszkodni, mint a korábban említett okos eszközök. Ezek az adatok például nagyon hasznosak lehetnek egy idős ember gyógyszeradagjának beállításához, mivel a megfelelő eszközök segítségével akár otthoni környezetben lehet monitorozni a szükséges paramétereket, így felszabadulna az ellátó kapacitás, amit egy pár napos kórházi „üdülés” kötne le, és a páciens számára is kedvezőbb. Ezek az adatok hasznosak lehetnek a fent említett felhasználásban, de kevésbé előnyös például, ha ilyen információk alapján szabnák meg az egészségbiztosítási költségünket a biztosítók. Kinek van joga, milyen adathoz? Ez komoly jogi kérdés, és ameddig ez nem oldódik meg, sok olyan alkalmazás marad, amelyekre megvan a technológia háttér, de a bevezetésének ideje továbbra is bizonytalan.

Hardverek, szoftverek, tesztek, érdekességek és színes hírek az IT világából ide kattintva!